Ma sok programunk volt, a szállásadónk elvitt egy csomó olyan helyre, amit szerettünk volna megnézni. Legelőször a reptéri buszra vettük meg a jegyeket vasárnapra, hogy mindannyian tuti elérjük a gépünket visszafelé. Van direkt reptéri járat erre a célra Narából, Evének a legelső busszal kell majd mennie reggel hatkor, nekünk elég délután egykor indulni.

Ezután elmentünk a Nara parkba, ahol végre láttunk őzeket, rengeteget. Éhesek voltak még kora délelőtt, így ha valakinél ételt láttak, azt elszántan követték, bökdösték, noszogatták, hogy kapjanak pár betevő falatot. A derekamra kötött dzseki ujját is megcsócsálta az egyikük, hátha. Egyébként aranyosak voltak, amikor kiürült az őzeledeles csomag és felmutattam nekik a kezeimet, jelezvén, hogy nincs nálam több kaja, akkor megértették és kissé csalódottan továbbálltak.

A Todaiji templomhoz vezetett az utunk, a házigazdánk megvárt minket a parkban, amíg mi bent megcsodáltuk a látnivalókat. Egy óriási ülő Buddha szobor van a templomban, 15 méter magas, 749-ben készítették, lenyűgöző látvány.

A park és a templom után szakét kóstolni mentünk, jobban mondva elkísértük Gyurit, aki 6 féle szakét ízlelhetett meg. A hatodik, egy tejfehér színű, gyöngyöző szaké nagyon bejött neki, abból vettünk is egy picike üveggel. Ez egyébként egy szakékészítő műhely volt, ahol a ház saját készítésű italait lehetett megkóstolni. Nagyjából úgy működött minden, mint nálunk a borospincékben a borkóstolás. Ezt a lehetőséget a házigazdánk találta nekünk, nagyon baráti áron volt, 500 yenbe került az egész.

Ezután jött a matcha tea készítés, ezt is ki szerettük volna próbálni. Egy picike teaházba mentünk, ahol egy hölgy és egy idősebb úr köszöntött minket, leültettek egy asztalhoz, majd hoztak egy katalógust, amiből választhattunk egy-egy csészét a teánk elkészítéséhez. Gyuri egy olyat választott, amiről később kiderült, hogy egy nagyon híres fazekasmester készítette. Hatalmasak egyébként ezek a csészék, én a képek alapján először picikéknek képzeltem őket, de müzlistál nagyságúak. Kaptunk 3 tálcát, 3 bambuszkanalat, egy bambuszból készült habverő alakú valamit, a csészéket és végül a sötétzöld matcha teaport. Mindent gondosan elrendezett nekünk az idős úr az asztalon, és mondta, hogy mit hogyan csináljunk. Követtük az útmutatásait, 2 kanálnyi teaport tettünk a csészébe, majd ő öntött rá nekünk egy nehéz, fekete fém kannából forró vizet. Bal kézzel fogtuk a csészét, jobb kezünkben a habverőt tartottuk, amivel először nyolcasokat kellett leírnunk a csészében, majd oda-vissza mozdulatokkal kellett kavargatni a teát nagyon gyorsan, hogy minél több hab képződjön, mert ha túl lassú az ember, keserű lesz a tea a végén. Ezután a bal tenyerünkre tettük a csészét, így kortyolhattunk bele. Finom volt nagyon a tea, kesernyés, de friss ízű.

Nagyon jó nap volt a mai, sok élménnyel gazdagodtam. Holnap ismét elmegyünk a Kurama hegyre, aztán szombaton még vár ránk a Noh színdarab is, mindkettőt nagyon várom.

Nóri

Ma pihentünk délelőtt, végre aludhattunk tízig. :) Délután meglátogattuk Nara belvárosát, ettünk finom udon levest kései ebédként, aztán végigsétáltunk az ajándékbolt-soron, beszereztünk pár szép ajándéktárgyat. Elmentünk a parkba is még sötétedés előtt, de őzeket már csak elvétve láttunk, valószínűleg már elvonultak aludni. Nem baj, holnap visszatérünk! A házigazdánk felajánlotta, hogy megmutatja nekünk a várost, így holnap várhatóan bővebb beszámolóval érkezem majd.

Nóri

Mára egy Narában szabadon kószálós napot terveztünk.
Reggel mindenki addig aludt, ameddig szeretett volna, s kora délután útnak indultunk be a városba. Először úgy volt, vonattal megyünk, de végül volt busz a szállásunkhoz közelebb, ami elvitt minket a központig. A központban még mindig ott áll egy kolduló szerzetes, pont úgy, ahogyan 8 éve is. Gyuri azt mondta, hogy ők akkor esznek csak, ha az emberek adnak nekik adományt, s van miből venniük. S ma már nekik is egyre kevesebben adnak, nem minden nap laknak jól valószínűleg. 

Miután Gyuri és Nóri átböngészték Nara térképét, elindultunk az egyik kis utcában, ami tele volt árusokkal. Hát, nem számoltam összesen hány helyre néztünk be, de nagyon sokba. Ajándékboltokba, s na persze éttermekbe is. Megkerestük azt az éttermet, ahol 2008-ban Gyurival voltunk itt, s meg is találtuk, bár azóta megváltozott. A kinézete is, s Gyuri szerint a menü is (én erre már nem emlékszem, akkoriban miket lehetett itt enni, mekkora a különbség). Én nagyon jól laktam már az ebéddel is, a vacsi így nem is fért belém. Nórinak amúgy mindig nehéz dolga van szegénynek, hogy találjon vega kaját. De azt hiszem, világszerte nehezebb a dolga a vegáknak a legtöbb étteremben, nem csak itt. Szinte mindenben van valami hús, még ha csak piciben is vagy húsléként, de ott van. Illetve a halakat, tenger gyümölcseit több helyen vega kajaként értelmezik a világban. De Nóri ezeket sem eszik, így tényleg nincs könnyű dolga.
Mindenesetre végül azért mindenki jól belakott ma is :)

Őzikéket sajnos nem láttunk ma már (csak kettőt), már eleve későn indultunk útnak, s mire odaértünk a parkhoz, sötétedni kezdett, s valószínű már visszahúzódtak addigra. De megpróbáljuk holnap is, mert Nórinak ezt látnia kellene, ez Nara igazi jellegzetessége, s azért is, mert Gyuri szerint töltené is Nórit a jelenlétük. Kaját már vettünk nekik, úgyhogy bízunk benne, holnap nagyobb szerencsénk lesz.

Amikor vacsi után elindultunk visszafelé, Nórinak megtetszett egy bolt, ahova bementünk ékszereket nézni. Így utólag azt gondolom, talán nekem találta a boltot :), mert azonnal találtam magamra ott több gyűrűt is, ami pont ráillett az ujjaimra (mármint jó volt a méretük) és még tetszettek is. Végül Nóri is talált magának valót. 

Estére, a szállásunkhoz közel már, találtunk egy helyet, ahol Gyuri szeretett volna még meginni egy sört. Mikor jött a hölgy az italokkal, hozott valami ételféleséget is, s mondtuk neki, hogy ezt nem kértük. Elnézést kért, s kis idő múlva visszajött egy angolul írt cetlivel, amin az állt, hogy minden vendégnek fejenként kell fizetnie 500 yent, ha beül ide, s ez az étel abban a pénzben már benne van :) Hát ezt kicsit benéztük. Épp vacsi után voltunk már, de sebaj. Most már ezt is tudjuk :) 

Most pedig újra itthon, s jön a zuhany, Gyuri még kezeli Nórit, én pedig próbálom magamat, s aztán alvás...

10 óráig alszom, lassan indulunk el, egyből ebédelünk a vasutállomás mellett, miután a kolduló buddhista rend egyik szerzetesének mindhárman adományt adunk.

Utána bevásárolni megyünk, sokáig tart, az őzikéket már lekéssük, elmentek aludni, illetve a polgármesteri hivatal előtt kettő még legelt. De láthattam, ahogy Eve  buddhát megdobálja vizzel. Ugyanis bementünk egy szentélybe s egy japán hölgy mutatta, a bejáratnák lévő Buddha szobornál végezzük el a tisztálkodást. De itt másképp kell, itt a kanálból a vizet Budfha szobrára fröcskölik, s Eve lendülettel a szobor arcába vágta egyszer a vizet, de a hölgy elnézően mosolygott, nem haragudott. Folytattuk még  hát a vásárlást, utána vacsoráztunk is, bevásároltunk, s éjfél után kerülünk ágyba. Nagyon sokat bámészkodtunk, annyi csoda van. Erről a napról többet nem inagyon tudok irni, de ettem makrélát is, és angolnát is, amit imádok nagyon.

Holnap a házigazdánk 11 órára jön értünk, s jön a Narai program nap, teaszertartással, szakékóstolással, stb.

És mosni is kell megint. 

Ma megint korán kelős nap volt, de tegnap Gyuri sokat kezelt, s így most már, hogy pár napja kapom tőle is és Nóritól is a segítséget, sokkal jobban lettem ma reggelre. Viszont ma Nórinak ment el picit "mutálósra" a hangja. De remélem ő hamarabb túl lesz rajta. Jókat nevet(ünk), amikor hol szopránban, hol basszusban beszél :)

Mindenesetre ma, ahogy említettem, jó korán keltünk megint, mert kirándulni indultunk a tanfolyamosokkal. Egy kisebb állomáson találkoztunk a csoporttagokkal, ahova a szállásunkról úgy jutottunk el, hogy bementünk először Kyotóba, majd onnan Shinkanzennel utaztunk tovább. Tehát ezt is átélhettük, Nórival életünkben először közösen ülhettünk Shinkanzenen, pedig úgy gondoltuk, ez most nem fog összejönni... :)
Amikor megérkeztünk arra a kisebb állomásra, egy már előre lefoglalt, bérelt busszal elmentünk Usui szülőfalujába. Nagyon érdekes út volt, jó volt látni, hogy honnan származik Usui. Gyönyörű a természet errefelé, Japánnak ez valahogyan egy egészen speciális szelete lett számomra. Kiderült, a velünk utazó japán kísérőink közül többen is erről a környékről származnak. Mutattak nekünk olyan épületeket, szentélyeket is, amelyeket a sok-sok évszázad sem tudott kikezdeni, már ott voltak jóval Usui születése előtt is, s most, sok évvel Mesterünk távozása után is állnak még.
Buszoztunk jobbra-balra ma, s egyszer csak megálltunk egy szentélynél, amely mint kiderült, Usui Sensei miatt fontos lehet nekünk. Itt átélhettünk egy Sinto szertartást, s az eredeti reikis szervezet egyik Mestere levezetett egy tradicionális gyakorlatot, majd élveztük még egy kicsit a többiekkel való együttlétet. Érdekes lehet talán valakinek, hogy a tradicionális gyakorlatok nem kapcsolódnak össze semmilyen vizualizációs gyakorlattal. Csak az energia van, semmit nem kell elképzelni vagy magunk előtt képekkel megjeleníteni. Én mondjuk pont ezért szerettem meg annak idején a reikit. Mert olyan egyszerű volt, s tiszta. A Zenre emlékeztetett, azzal próbálkoztam egy picit a reiki előtt már. 

Amúgy itt is jellemző, hogy szinte mindegyik tanfolyami napon volt valaki, aki hozott egy kis nasit vagy ropogtatnivalót, amit körbeosztott minden résztvevő között. Most, a buszon is voltak többen, akik gondoltak erre, s ment körbe többször egy kis ez-az.

Körülbelül este fél 6 körül búcsúztunk el a legközelebbi viszontlátásig mindenkivel a pályaudvaron, s amikor hazaértünk, beültünk enni vacsizni valahova. A hely kicsit füstös volt és rockzene szólt, de japánokkal volt tele és jó áron lehetett kellő mennyiséget enni. Gyuri mondta, hogy érdemes kisebb éttermekbe menni itt, s egyébként úgy néz ki, tényleg. Az ár és minőség szépen egyensúlyban van itt a legtöbb kis étteremben. Úgy tűnik, itt eléggé támogatják a kisebb családi vállalkozásokat, mert bárhova mentünk, rengeteg kis étterem vagy kisebb üzlet volt jelen, eltérő kínálattal.

Ma este Nóri kapott kezelést. Reméljük, holnapra jobban lehet már a torka, lehet Ő is meghűlt picit.

Holnap pihenőnap jön. 

Ma korán keltünk, elvonatoztunk Kyotoba, majd onnan Shinkanzen gyorsvasúttal egy másik városba, ahol délelőtt tizenegykor találkoztunk csapatunk többi tagjával. Várt már ránk egy bérelt busz a vasútállomáson, fél 12 körül útnak is indultunk. Első megállónk egy étterem volt, ahol kellemesen megebédeltünk és nemsokára buszoztunk is tovább eredeti úticélunk, Usui mester szülőfaluja felé.

Itt megnéztük, hol született és töltötte gyermekkorát Usui mester. Elmentünk egy erdei forráshoz is, majd visszaültünk a buszba és a következő megállónk egy Shinto szentélynél volt, ahol az eredeti szervezet mestere levezetett egy Dento Reiki gyakorlatot. Elvégeztünk egy tradicionális Shinto imaszetartást is, különleges élmény volt, amikor elkezdődött az ima, hirtelen feltámadt a szél.

Kellemes nap volt és nagyon örültünk, hogy ellátogathattunk erre a helyre, érdekes volt belegondolni, hogy itt nevelkedett Usui mester, ezeken a helyeken járt ő is.

Holnap-holnapután pihenünk majd, legalábbis nem órára kelünk reggel. Megnézzük majd Narát, a szabadon sétálgató őzeket, szeretnénk elmenni egy teaszertartásra is, és talán szakét is kóstolhat Gyuri valahol.

Pénteken újra meglátogatjuk a Kurama hegyet.

Most már az új szálláson pihenünk. Tegnap elámultunk, amikor beléptünk, kb. 4x akkora, mint az előző lakás, így most már nem kell olyan óvatosan mozognunk, mint az elmúlt héten, hogy ne ütközzünk egymásba. :) A nagy nappali középen egy tolóajtóval elválasztható, így van két külön hálóhelyiségünk is. Szinte mintha kastélyban lennénk az előző aprócska helyhez képest. :)

Nóri

Reggel kelünk, tisztálkodás, Miki szan értünk jön autóval s elvisz a vasúthoz. Elérjük könnyen a Sinkanzent is, a vonaton reggelizünk. Addig egy-egy szelet csokival voltunk el. Kb. 40 perc az út, a lányok most először ülnek Sinkanzenen, tetszik nekik, nagyon kényelmes. Innen busszal utazunk tovább, az eredeti szervezet mestere itt várt ránk, ő autóval jön. Valamit nagyon magyaráz. Ebédnél tudjuk meg, hogy a tájfun itt nagy áradást okozott, s busszal nem lehet most eljutni az egyik célhoz, ami Usui mesterhez kötődik, mert a szülőfalujától messze van még, s a mester autójába egyszerre 3-4 ember fér be. S az időbe egyetlen forduló fér bele. Ebéd finom, izletes, sok fogásos, s utána a Mesterrel együtt ellátogatunk egy innen nem túl messze lévő sinto szentélybe, ahol levezetnek egy Shinto szertartást. Ez a helyszin kötődik Usui Mesterhez, itt gyakorolt első csoportjával. Utána tradicionális gyakorlás következik, néma csendben, semmi képzelődés, semmi vizualizáció, tiszta tradició minden gyakorlat. Az eredeti szervezet mestere Nóri mellé áll a körbe, a mester elosztja az embereket, hogy az energia összhangban legyen. Elmegyünk busszal Usui mester szülőfalujába is, megnézzük a házat ahol élt családjával, s elvisznek oda, ami a munkájához kötődik, ahol dolgozott. Megtudjuk, mivel foglalkozott a családja, hány testvére volt, hogy éltek itt, stb, stb, de nem publikus. A Mester utána elköszön, a 4 legrégebbi nyugati tradicionális gyakorlót viszi magával. Nem bánjuk, mert úgyis még visszatérünk vele együtt majd.

Vannak, akik már évente 3 hónapot gyakorolnak az eredeti szervezet gyakorlóival is - noha minden praxist ismernek, mégis más olyan csoporttal gyakorolni, mely az eredeti szervezethez tartozik - erre hivnak vissza minket is. 

 Megnézünk még pár, Usui mester életéhez kapcsolódó helyszint, s megyünk vissza a vonathoz. Nehéz a búcsú, mindenkitől elköszönünk, nagyon jó ez a társaság. Nagyon jó emberek, az amerikai csoport is nagyon csendes, derűs, nyilt szivű, régóta a belső kör tagjai s mindenben segitenek minket. Kiderül, a gyógyitás, hogy azt végezzük, s gyűjtjük a kezelési eredményeket nem csak a japán mestereknél vált ki nagy tiszteletet. Evelynnek is mondják nyugati mesterek, nagyon örülnek, igy dolgozunk. Aztán hazatérünk a Sinkanzennel, s végre holnap alhatunk.

Tegnap este és ma reggel összepakoltunk, és viszonylag korán útnak indultunk a szállásunkról, hogy legyen időnk Kyotoban várost nézni. A csomagjainkat leraktuk a pályaudvaron egy megőrzőben, buszra szálltunk, az Arany Pavilon volt az úticélunk. Ez egy gyönyörű templom, egy kis tó veszi körül, olyan, mintha a tó egy zen kert lenne. Vannak benne nagyobb sziklák és aprócska szigetek is, egy-egy fával. Nagyon sok turista volt, kicsit nehezen lehetett sétálni és fotózni, de azért tudtunk nézelődni és élvezni a látványt.

Ezután elmentünk a császári palota kertjébe, ami egy óriási park 50.000 fával, csodaszépek. Van több erdős része is a parknak, át is sétáltunk az egyik ilyen kisebb erdőn, itt a fák közül párat moha borított, az egész törzsüket. Bár már október van, még zöld volt a fák lombja.

Voltunk egy ici-pici családi étteremben is, ahol egy svájci sapkás öreg bácsi és a felesége készítették nekünk az ételt. Egyszerű fogásokat kértünk, pirítóst sajttal és vörösbab levest. Nagyon kedvesek voltak, jó volt nézni, ahogy összedolgoztak a pult mögött csendben, harmóniában. Látszott, hogy szavak nélkül is megértik egymást.

Most Nara felé tartunk, ahol a következő napokat fogjuk tölteni, a szállásadónk a vasútállomáson vár majd minket. Az a terv, hogy lepakolunk és remélhetőleg alszunk egy jót, mert holnap ismét kora reggel indulunk, vár ránk egy újabb vonatozás. Csatlakozhatunk ugyanis ahhoz a csapathoz, akik Usui mester szülőfalujába látogatnak el. Ez a kirándulás nagyon kellemes meglepetésként ért minket, csak a tanfolyamon tudtuk meg, hogy szerveztek egy buszt, ami elviszi a társaságot Usui mester szülőházához. Holnap majd beszámolok arról, milyen volt.

Nóri

Korán kelés, este már összerámoltunk, indulunk is Kyotoba vonattal. A bőröndök csomagmegörzőbe kerülnek. A pályaudvarról busszal irány az Aranypavilon templom. A buszról leszállva egy aranyos idős házaspár kis kuckójában eszünk, iszunk. Én aranytemplom kávét, Eve teát iszik, Nóri eszik Toastot, vegetáriánust, Eve forró levest. Nagyon szép az üzlet, s nagyon kedvesek, ahogy összehangoltan percek alatt mindent elkészitenek, s fotózni is engednek minket. Utána a templom előtt is elcsábulunk, Kyotoi pizzára, aminek a tésztája yubából is készül. Vékony pizzalap, tele finom zöldségekkel, nekem hússal is, kacsahússal... Nórival lakomázunk egy jót. Utána már a templom következik, s tényleg gyönyörű, s kellemes energiák vannak pár helyen. Megcsodáljuk a tóban élő óriási halakat, nekem egy fehér hal a kedvencem, kék foltokkkal. Nórinak is, Evének is veszek  kis ajándékot. Van egy kis japánkert-féle, amibe 1-5 yenes érmékkel kell eltalálni egy gongot, s akkor pont az előtte lévő tálkába esik a pénz, s előtte kivánni kell valamit. Sikerül a gong nélkül a tálka közepébe dobnom, s a lányok megszólaltatják a gongot! Sűrű a program, utána megyünk busszal a császári palota kertjéhez, s hatalmasat sétálunk az 50 000-nél is több fa között... Nagyon jó energiák itt is több helyen, csodás fák. Eve már nem nagyon van jól, de hősiesen kitart. Kimegyünk kb. a park felénél, s az ezüsttemplomba már el se megyünk, csak a towerbe föl, még világosban látjuk a kilátást körben.... majd az ajándékboltban egy gyönyörű szakés készletet vásárolok, Nóri a családjának ajándékot, Eve is. Veszek egy képkeretet, s bele egy képet, ami cserélhető, ugyanilyen méretben még fogok más képeket venni. A Kyotoi álllomáson vacsorázunk a Subwayben, mert szállásadónk már vár, s itt gyorsan lehet enni. A lányok avokádókrémes szendvicset, én baconost. Utána megyünk a bőröndjeinkért a csomagmegőrzőbe, s máris a narai vasúthoz. Háromnegyed óra mulva a pályaudvaron 3. vendéglátónk már vár. A szállásra visz, nagy, nagyon modern, minden van, s tágas. Vendéglátónk egy füzetben mutatja fotókkal, mit hogy kell vezérelni, kapcsolni, nagyon nagyon modern a lakás s otthonos. Megbeszéljük a programot, hogy holnap nekünk újabb, nem tervezett utunk van s szombaton Nó szinház, pénteken visszamegyünk Kuramára, igy 2 napunk marad Narára csupán, s a tea szertartást szeretnénk. Készitett nekünk kedvenc éttermeiről listát, térképen mindent bejelöl. Látja fáradtak vagyunk, jó éjszakát kiván, s mondja, reggel 8-ra értünk jön, kivisz a vasúthoz nehogy lekéssük a sinkanzenhez a csatlakozást, segit megveni a reptérre is a jegyeket, s Eve repjegyét ő fogja szombaton kinyomtatni.

 Azután elköszön, mi kirámolunk, fürdünk, Evét kezeljük, utána még Nórit mert nála is kezdődik a fáradság, kimerültség - napokon át fél éjszakán kezelt ő minket, jobbak legyünk.  Utána alszunk.  A fürdőkád a kedvenc csoda masinám. Beállitom a hőfokot a digitális panelen s elinditom hogy fürödni szeretnék, bedugom a dugót s már jön is a viz a kád aljánál...pár perc mulva lejátszik egy dallamot, kedves női hang utána szól, mindjárt kész a fürdő...Egy perc múlva ismét szól a hölgy hangja, kész is van s tartja a hőfokot. Japánban a tusoló alatt tisztálkodunk le, a forró vizbe már tisztán ülünk be, s relaxálunk...igen jót tesz lábizmainknak a sok mászkálás után. 

Ma reggel elhagytuk a régi szállásunkat, hogy átköltözzünk egy újabb helyre, Nara közelébe. Útközben megálltunk Kyotóban egy kicsit várost nézni, s csak estére értünk ide. 

Sajnos én még mindig nem vagyok valami fényesen, így én már túl hosszúnak érzem a mai napot a sok szép új élmény ellenére is, de Gyuri szerencsére már javul, úgy tűnik sokkal jobban van, mint egy-két napja. Tegnap este megint kaptam kezelést Nóritól és Gyuritól, megint sok blokk oldódott, s így ma már az arcüregem is jobban tisztul, de a hátam, vállaim, s köhögéskor a tüdő elölről is fáj. Gyuri közben tanít arra, hogyan nem szabad hagyni, hogy a test állapota befolyásolja a tudatom állapotát. Remélem egyszer meg tudom valósítani sokkal jobban, amit mond, mint most.

Kárpótolt viszont ma a sok orrfújásért a kyotói Aranytemplom, s a Császári Palota kertjében tett rövid séta. Jó volt látni, ahogy Nóri mindig újabb szép fákat fedezett fel, s mindegyikükhöz volt 1-2 kedves szava vagy ölelése. Sőt, még egy kicsit furcsa, de nagyon jópofa kiskutyával is találkoztunk, aki persze Nórit azonnal a szívébe zárta. Olyan volt mint egy kicsit tömzsi róka, hatalmas (de nem olyan róka-hegyes, inkább gömbölyded) fülekkel. A Palota kertjében sokan sétáltatnak kutyát egyébként, nem tilos, s úgy látszik, a baseball most itt a nagy divat, mert a kertben is, egy iskolaudvarban, s egy parkban is láttuk már, hogy ezt gyakorolják. Egyszer majd jó lenne ebbe a kertbe hosszabb időre is eljönni, mert óriási, s most egyszerre nem tudtuk bejárni az egészet.

Az ebédet egy kis családi vendéglőben fogyasztottuk el, egy nagyon kedves idős házaspár szolgált ki minket. Nekem sikerült megint valami édesbabos levest beválasztanom (pont nem akartam, mert már majdnem mindegyik napon ettem ilyen babot különböző formákban elkészítve...), de sebaj. Gyuri és Nóri utána ettek még egy másik helyen is valamit, amit kyotói speciális pizzának neveznek :) Ízlett nekik, s gusztának is látszott nagyon, de engem maximum a formája emlékeztetett pizzaszeletre, amúgy nagyon vékony volt a tésztája, s arra tettek nekik valamilyen feltétet.

Amikor ideértünk az új szállásra, a szállásadó kijött elénk az állomásra, s elhozott minket kocsival. Utána mindenféle instrukciókat adott a lakáshoz (egész dossziéja van róla), s végül magunkra hagyott, mert holnap ismét nagyon hosszú napunk lesz. Kirándulni megyünk.