Mára egy Narában szabadon kószálós napot terveztünk.
Reggel mindenki addig aludt, ameddig szeretett volna, s kora délután útnak indultunk be a városba. Először úgy volt, vonattal megyünk, de végül volt busz a szállásunkhoz közelebb, ami elvitt minket a központig. A központban még mindig ott áll egy kolduló szerzetes, pont úgy, ahogyan 8 éve is. Gyuri azt mondta, hogy ők akkor esznek csak, ha az emberek adnak nekik adományt, s van miből venniük. S ma már nekik is egyre kevesebben adnak, nem minden nap laknak jól valószínűleg.
Miután Gyuri és Nóri átböngészték Nara térképét, elindultunk az egyik kis utcában, ami tele volt árusokkal. Hát, nem számoltam összesen hány helyre néztünk be, de nagyon sokba. Ajándékboltokba, s na persze éttermekbe is. Megkerestük azt az éttermet, ahol 2008-ban Gyurival voltunk itt, s meg is találtuk, bár azóta megváltozott. A kinézete is, s Gyuri szerint a menü is (én erre már nem emlékszem, akkoriban miket lehetett itt enni, mekkora a különbség). Én nagyon jól laktam már az ebéddel is, a vacsi így nem is fért belém. Nórinak amúgy mindig nehéz dolga van szegénynek, hogy találjon vega kaját. De azt hiszem, világszerte nehezebb a dolga a vegáknak a legtöbb étteremben, nem csak itt. Szinte mindenben van valami hús, még ha csak piciben is vagy húsléként, de ott van. Illetve a halakat, tenger gyümölcseit több helyen vega kajaként értelmezik a világban. De Nóri ezeket sem eszik, így tényleg nincs könnyű dolga.
Mindenesetre végül azért mindenki jól belakott ma is :)
Őzikéket sajnos nem láttunk ma már (csak kettőt), már eleve későn indultunk útnak, s mire odaértünk a parkhoz, sötétedni kezdett, s valószínű már visszahúzódtak addigra. De megpróbáljuk holnap is, mert Nórinak ezt látnia kellene, ez Nara igazi jellegzetessége, s azért is, mert Gyuri szerint töltené is Nórit a jelenlétük. Kaját már vettünk nekik, úgyhogy bízunk benne, holnap nagyobb szerencsénk lesz.
Amikor vacsi után elindultunk visszafelé, Nórinak megtetszett egy bolt, ahova bementünk ékszereket nézni. Így utólag azt gondolom, talán nekem találta a boltot :), mert azonnal találtam magamra ott több gyűrűt is, ami pont ráillett az ujjaimra (mármint jó volt a méretük) és még tetszettek is. Végül Nóri is talált magának valót.
Estére, a szállásunkhoz közel már, találtunk egy helyet, ahol Gyuri szeretett volna még meginni egy sört. Mikor jött a hölgy az italokkal, hozott valami ételféleséget is, s mondtuk neki, hogy ezt nem kértük. Elnézést kért, s kis idő múlva visszajött egy angolul írt cetlivel, amin az állt, hogy minden vendégnek fejenként kell fizetnie 500 yent, ha beül ide, s ez az étel abban a pénzben már benne van :) Hát ezt kicsit benéztük. Épp vacsi után voltunk már, de sebaj. Most már ezt is tudjuk :)
Most pedig újra itthon, s jön a zuhany, Gyuri még kezeli Nórit, én pedig próbálom magamat, s aztán alvás...
