Ma megint korán kelős nap volt, de tegnap Gyuri sokat kezelt, s így most már, hogy pár napja kapom tőle is és Nóritól is a segítséget, sokkal jobban lettem ma reggelre. Viszont ma Nórinak ment el picit "mutálósra" a hangja. De remélem ő hamarabb túl lesz rajta. Jókat nevet(ünk), amikor hol szopránban, hol basszusban beszél :)
Mindenesetre ma, ahogy említettem, jó korán keltünk megint, mert kirándulni indultunk a tanfolyamosokkal. Egy kisebb állomáson találkoztunk a csoporttagokkal, ahova a szállásunkról úgy jutottunk el, hogy bementünk először Kyotóba, majd onnan Shinkanzennel utaztunk tovább. Tehát ezt is átélhettük, Nórival életünkben először közösen ülhettünk Shinkanzenen, pedig úgy gondoltuk, ez most nem fog összejönni... :)
Amikor megérkeztünk arra a kisebb állomásra, egy már előre lefoglalt, bérelt busszal elmentünk Usui szülőfalujába. Nagyon érdekes út volt, jó volt látni, hogy honnan származik Usui. Gyönyörű a természet errefelé, Japánnak ez valahogyan egy egészen speciális szelete lett számomra. Kiderült, a velünk utazó japán kísérőink közül többen is erről a környékről származnak. Mutattak nekünk olyan épületeket, szentélyeket is, amelyeket a sok-sok évszázad sem tudott kikezdeni, már ott voltak jóval Usui születése előtt is, s most, sok évvel Mesterünk távozása után is állnak még.
Buszoztunk jobbra-balra ma, s egyszer csak megálltunk egy szentélynél, amely mint kiderült, Usui Sensei miatt fontos lehet nekünk. Itt átélhettünk egy Sinto szertartást, s az eredeti reikis szervezet egyik Mestere levezetett egy tradicionális gyakorlatot, majd élveztük még egy kicsit a többiekkel való együttlétet. Érdekes lehet talán valakinek, hogy a tradicionális gyakorlatok nem kapcsolódnak össze semmilyen vizualizációs gyakorlattal. Csak az energia van, semmit nem kell elképzelni vagy magunk előtt képekkel megjeleníteni. Én mondjuk pont ezért szerettem meg annak idején a reikit. Mert olyan egyszerű volt, s tiszta. A Zenre emlékeztetett, azzal próbálkoztam egy picit a reiki előtt már.
Amúgy itt is jellemző, hogy szinte mindegyik tanfolyami napon volt valaki, aki hozott egy kis nasit vagy ropogtatnivalót, amit körbeosztott minden résztvevő között. Most, a buszon is voltak többen, akik gondoltak erre, s ment körbe többször egy kis ez-az.
Körülbelül este fél 6 körül búcsúztunk el a legközelebbi viszontlátásig mindenkivel a pályaudvaron, s amikor hazaértünk, beültünk enni vacsizni valahova. A hely kicsit füstös volt és rockzene szólt, de japánokkal volt tele és jó áron lehetett kellő mennyiséget enni. Gyuri mondta, hogy érdemes kisebb éttermekbe menni itt, s egyébként úgy néz ki, tényleg. Az ár és minőség szépen egyensúlyban van itt a legtöbb kis étteremben. Úgy tűnik, itt eléggé támogatják a kisebb családi vállalkozásokat, mert bárhova mentünk, rengeteg kis étterem vagy kisebb üzlet volt jelen, eltérő kínálattal.
Ma este Nóri kapott kezelést. Reméljük, holnapra jobban lehet már a torka, lehet Ő is meghűlt picit.
Holnap pihenőnap jön.
