Ma sok programunk volt, a szállásadónk elvitt egy csomó olyan helyre, amit szerettünk volna megnézni. Legelőször a reptéri buszra vettük meg a jegyeket vasárnapra, hogy mindannyian tuti elérjük a gépünket visszafelé. Van direkt reptéri járat erre a célra Narából, Evének a legelső busszal kell majd mennie reggel hatkor, nekünk elég délután egykor indulni.
Ezután elmentünk a Nara parkba, ahol végre láttunk őzeket, rengeteget. Éhesek voltak még kora délelőtt, így ha valakinél ételt láttak, azt elszántan követték, bökdösték, noszogatták, hogy kapjanak pár betevő falatot. A derekamra kötött dzseki ujját is megcsócsálta az egyikük, hátha. Egyébként aranyosak voltak, amikor kiürült az őzeledeles csomag és felmutattam nekik a kezeimet, jelezvén, hogy nincs nálam több kaja, akkor megértették és kissé csalódottan továbbálltak.
A Todaiji templomhoz vezetett az utunk, a házigazdánk megvárt minket a parkban, amíg mi bent megcsodáltuk a látnivalókat. Egy óriási ülő Buddha szobor van a templomban, 15 méter magas, 749-ben készítették, lenyűgöző látvány.
A park és a templom után szakét kóstolni mentünk, jobban mondva elkísértük Gyurit, aki 6 féle szakét ízlelhetett meg. A hatodik, egy tejfehér színű, gyöngyöző szaké nagyon bejött neki, abból vettünk is egy picike üveggel. Ez egyébként egy szakékészítő műhely volt, ahol a ház saját készítésű italait lehetett megkóstolni. Nagyjából úgy működött minden, mint nálunk a borospincékben a borkóstolás. Ezt a lehetőséget a házigazdánk találta nekünk, nagyon baráti áron volt, 500 yenbe került az egész.
Ezután jött a matcha tea készítés, ezt is ki szerettük volna próbálni. Egy picike teaházba mentünk, ahol egy hölgy és egy idősebb úr köszöntött minket, leültettek egy asztalhoz, majd hoztak egy katalógust, amiből választhattunk egy-egy csészét a teánk elkészítéséhez. Gyuri egy olyat választott, amiről később kiderült, hogy egy nagyon híres fazekasmester készítette. Hatalmasak egyébként ezek a csészék, én a képek alapján először picikéknek képzeltem őket, de müzlistál nagyságúak. Kaptunk 3 tálcát, 3 bambuszkanalat, egy bambuszból készült habverő alakú valamit, a csészéket és végül a sötétzöld matcha teaport. Mindent gondosan elrendezett nekünk az idős úr az asztalon, és mondta, hogy mit hogyan csináljunk. Követtük az útmutatásait, 2 kanálnyi teaport tettünk a csészébe, majd ő öntött rá nekünk egy nehéz, fekete fém kannából forró vizet. Bal kézzel fogtuk a csészét, jobb kezünkben a habverőt tartottuk, amivel először nyolcasokat kellett leírnunk a csészében, majd oda-vissza mozdulatokkal kellett kavargatni a teát nagyon gyorsan, hogy minél több hab képződjön, mert ha túl lassú az ember, keserű lesz a tea a végén. Ezután a bal tenyerünkre tettük a csészét, így kortyolhattunk bele. Finom volt nagyon a tea, kesernyés, de friss ízű.
Nagyon jó nap volt a mai, sok élménnyel gazdagodtam. Holnap ismét elmegyünk a Kurama hegyre, aztán szombaton még vár ránk a Noh színdarab is, mindkettőt nagyon várom.
Nóri
