Tegnap este és ma reggel összepakoltunk, és viszonylag korán útnak indultunk a szállásunkról, hogy legyen időnk Kyotoban várost nézni. A csomagjainkat leraktuk a pályaudvaron egy megőrzőben, buszra szálltunk, az Arany Pavilon volt az úticélunk. Ez egy gyönyörű templom, egy kis tó veszi körül, olyan, mintha a tó egy zen kert lenne. Vannak benne nagyobb sziklák és aprócska szigetek is, egy-egy fával. Nagyon sok turista volt, kicsit nehezen lehetett sétálni és fotózni, de azért tudtunk nézelődni és élvezni a látványt.
Ezután elmentünk a császári palota kertjébe, ami egy óriási park 50.000 fával, csodaszépek. Van több erdős része is a parknak, át is sétáltunk az egyik ilyen kisebb erdőn, itt a fák közül párat moha borított, az egész törzsüket. Bár már október van, még zöld volt a fák lombja.
Voltunk egy ici-pici családi étteremben is, ahol egy svájci sapkás öreg bácsi és a felesége készítették nekünk az ételt. Egyszerű fogásokat kértünk, pirítóst sajttal és vörösbab levest. Nagyon kedvesek voltak, jó volt nézni, ahogy összedolgoztak a pult mögött csendben, harmóniában. Látszott, hogy szavak nélkül is megértik egymást.
Most Nara felé tartunk, ahol a következő napokat fogjuk tölteni, a szállásadónk a vasútállomáson vár majd minket. Az a terv, hogy lepakolunk és remélhetőleg alszunk egy jót, mert holnap ismét kora reggel indulunk, vár ránk egy újabb vonatozás. Csatlakozhatunk ugyanis ahhoz a csapathoz, akik Usui mester szülőfalujába látogatnak el. Ez a kirándulás nagyon kellemes meglepetésként ért minket, csak a tanfolyamon tudtuk meg, hogy szerveztek egy buszt, ami elviszi a társaságot Usui mester szülőházához. Holnap majd beszámolok arról, milyen volt.
Nóri
