Reggel kelünk, tisztálkodás, Miki szan értünk jön autóval s elvisz a vasúthoz. Elérjük könnyen a Sinkanzent is, a vonaton reggelizünk. Addig egy-egy szelet csokival voltunk el. Kb. 40 perc az út, a lányok most először ülnek Sinkanzenen, tetszik nekik, nagyon kényelmes. Innen busszal utazunk tovább, az eredeti szervezet mestere itt várt ránk, ő autóval jön. Valamit nagyon magyaráz. Ebédnél tudjuk meg, hogy a tájfun itt nagy áradást okozott, s busszal nem lehet most eljutni az egyik célhoz, ami Usui mesterhez kötődik, mert a szülőfalujától messze van még, s a mester autójába egyszerre 3-4 ember fér be. S az időbe egyetlen forduló fér bele. Ebéd finom, izletes, sok fogásos, s utána a Mesterrel együtt ellátogatunk egy innen nem túl messze lévő sinto szentélybe, ahol levezetnek egy Shinto szertartást. Ez a helyszin kötődik Usui Mesterhez, itt gyakorolt első csoportjával. Utána tradicionális gyakorlás következik, néma csendben, semmi képzelődés, semmi vizualizáció, tiszta tradició minden gyakorlat. Az eredeti szervezet mestere Nóri mellé áll a körbe, a mester elosztja az embereket, hogy az energia összhangban legyen. Elmegyünk busszal Usui mester szülőfalujába is, megnézzük a házat ahol élt családjával, s elvisznek oda, ami a munkájához kötődik, ahol dolgozott. Megtudjuk, mivel foglalkozott a családja, hány testvére volt, hogy éltek itt, stb, stb, de nem publikus. A Mester utána elköszön, a 4 legrégebbi nyugati tradicionális gyakorlót viszi magával. Nem bánjuk, mert úgyis még visszatérünk vele együtt majd.
Vannak, akik már évente 3 hónapot gyakorolnak az eredeti szervezet gyakorlóival is - noha minden praxist ismernek, mégis más olyan csoporttal gyakorolni, mely az eredeti szervezethez tartozik - erre hivnak vissza minket is.
Megnézünk még pár, Usui mester életéhez kapcsolódó helyszint, s megyünk vissza a vonathoz. Nehéz a búcsú, mindenkitől elköszönünk, nagyon jó ez a társaság. Nagyon jó emberek, az amerikai csoport is nagyon csendes, derűs, nyilt szivű, régóta a belső kör tagjai s mindenben segitenek minket. Kiderül, a gyógyitás, hogy azt végezzük, s gyűjtjük a kezelési eredményeket nem csak a japán mestereknél vált ki nagy tiszteletet. Evelynnek is mondják nyugati mesterek, nagyon örülnek, igy dolgozunk. Aztán hazatérünk a Sinkanzennel, s végre holnap alhatunk.
