Ma volt a képzés második napja. Elég tömény, sokkal intenzívebb, mint az első napunk volt. Megterhelő persze az is, hogy ha az ember idegen nyelven próbál elsajátítani valamilyen tananyagot, ahogy most mi tesszük, japánul és angolul. Ki így ért, ki úgy, de az biztos, a tolmácsok (Fumi sensei és segítője) kitesznek magukért. Nagyon elfáradnak ők is a nap végére, ez nagyon látszik. Minden tiszteletem az övék is.

A ma elhangzottak közül nekem nagyon érdekes, amit a Sensei az eredeti szervezetről mesél. Például, hogy az eredeti szervezet Mesterei mennyire sikeresek a gyógyításban. Látszik, hogy bőven van még hova fejlődnünk... 

A Sensei beszélt a szimbólumokról is, megtudhattuk, melyiket ki alkalmazta, mikortól, miért s hogyan kerültek bele a képzési anyagba, gyakorlatilag teljes képet kaptunk a Reiki történetéről. Ezek az információk azonban nem publikusak, itt most nem írhatok róluk többet, de egész más perspektívából lehet így már szemlélni a szimbólumok tanítását, használatát.

A képzés után a csoporttal közösen elmentünk vacsorázni. Az asztalra került minden, mi szem-szájnak ingere, én nagyon jól laktam, s olyan dolgokat is megkóstolhattam most, amelyeket azelőtt még soha nem is láttam. Érdekes volt így japán útmutatásokkal követni a fogásokat, mindig mondták, mit mivel kombinálnak a tálcáról, hogy az ízek jobban kiegészítsék egymást.
Nórira és a többi vegetáriánusra is külön figyeltek, hogy nekik is legyen elegendő étel az asztalon.

Közben kiderül, az egyik japán hölgynek ma van a születésnapja, így a csoporttal közösen vettünk neki egy virágot. Utána pedig elkezdik sorolni, ki az, akinek még a közeljövőben van, vagy lesz. Kiderül, nagyon sokan születtek októberben a társaink közül. Még többeknek lesz szülinapja az itt tartózkodásunk alatt :)

A mai nap tehát elég mozgalmas volt és hosszú, a vacsi alatt pedig különböző életekbe is bepillantást kaphattunk, ki miért került kapcsolatba a reikivel, ki honnan jött stb. Ez utóbbiról csak annyit tömören, hogy több kontinensről érkeztünk: Ázsiából, Amerikából, Európából, különféle országokból, különféle hátterekkel, de az látszik, senkinek sem volt egyszerű az útja ide. 

Érzem, hogy dolgozik rajtam a reiki fizikailag is, lelkileg is... A Sensei jelenléte nagyon erősen hat rám. Határozottan, mégis lágyan, tisztán járja át őt az energia. Igen Evelyn, van még hova fejlődni... 

Ma a III. és IV. szint tananyagát vettük át és behangolásokat kaptunk. A Reikiről, mint szellemi útról sok szó esett, ez volt a fő szál. Nagyon szép és mély tanításokat kaptunk Doi szenszeitől az Életről és az Ansin Ritsumei-ről.

Eddig nem tudtam, hogy a Meiji császár több, mint 100.000 verset írt, és Usui szenszei ebből választott ki 125-öt. Ezeket a Gakkai tagjainak tanította és spirituális tápláléknak tartotta őket. Usui mester a Meiji császárt spirituális példaképnek tekintette és erre biztatta a Gakkai tagjait is.

Este elmentünk vacsorázni a tanfolyam résztvevőivel és Doi szenszei-el. A szenszei felesége ajánlotta fel, hogy mindenkit meghív sok szeretettel vacsorázni egy étterembe. Sok olyan japán ételt megkóstolhattam, amit még hallomásból sem ismertem, nagyon kedvesek voltak a tanfolyam japán résztvevői, segítettek az ételválasztásban. Ettem valamilyen pácolt gyökeret, pácolt tojást, rizses szezámos egytálételt, omlettbe csomagolt tésztát és valami nagyon érdekes és erőteljes ízű zöld levelet is. Meg fűszeres sültkrumplit. :)

Nóri

Egy képzésen veszünk részt mindhárman, Gyuri ismétlőként, mi Evelynnel első alkalommal. Hiroshi Doi szenszei tartja a tanfolyamot, nagy megtiszteltetés, hogy tőle tanulhatunk. 3 napos maga a képzés, és plusz két nap még találkozókkal telik majd. Első nap a Reiki I. és II. szintjét, második napon a III. és IV. szint anyagát vesszük át, a harmadik nap pedig a gyakorlásé. A tanfolyam befejeztével tanítói oklevelet kapunk majd.

Nagyon sok érdekes dolgot mond Doi szenszei az eredeti szervezetről és a hagyományos Reikiről, arról, hogyan gyakorolta és tanította a Reikit Usui mester és arról, hogy halála után milyen változások történtek a Gakkaiban és a Reiki gyakorlatokban.

Doi szenszei a negyedik Usui mester után a tanátadási vonalban: Mikao Usui - Kanichi Taketomi - Kimiko Koyama - Hiroshi Doi. Tőle kapjuk majd mi is az avatást. Ez hatalmas megtiszteltetés.

Nóri

Végre sikerült aludni éjszaka. Nagyon jót tett a Kurama. Pont jó így, mert ma indul a képzés, amiért tulajdonképpen itt vagyunk. 

Amikor megérkezünk a tanfolyam helyszínére, Gyuri és egy japán hölgy, akinek a nevét akkor még nem tudom, már barátként üdvözlik egymást. Rövid időn belül kiderül a hölgy neve is, s hogy Ő lesz a képzés alatt a tolmácsunk. Fumi sensei. Nagyon barátságos, közvetlen teremtés, látható fáradtsága ellenére is végig mosolyogva teszi a dolgát.

A mai napról nem sokat mondhatok. A képzések ugyanis nem nyilvánosak. Amit talán leírhatok itt, az az, hogy ezen a tanfolyamon csak néhány japán van, főként külföldieknek szervezték. A japánokat bemutatták nekünk név szerint is, s kiderül, hogy egyikük, egy régi mester, hamarosan az egyik régió leendő vezetője lesz. Ő egyébként mindvégig jelen lesz az egész képzésen, s még a hétvégére szervezett találkozókon is dolgozik, ott lesz velünk.

Egy olyan képzésen veszünk részt tehát, amiről sok mendemonda terjed reikis körökben, Magyarországon is, s talán más országokban is. Ezért dolgoztunk nagyon hosszú ideig, hogy részt vehessünk, fogadjanak. Főleg Gyuri tett érte rengeteget, még akkor is, amikor közben iszonyatos terheket kapott az élet más területeiről, vagy amikor támadások érték reikis körökből is. Mire ez a blogbejegyzés megjelenik, már biztos lesz, hogy sikerült. Japán tanátadási vonalunk van, az egyik legelismertebb japán Mester vonalára kerültünk mindhárman.

Ezúton is köszönöm Gyurinak, hogy a sok támadás ellenére olyan sokáig kitartott, annyit tett értünk is, mindig töretlen lelki - és akaraterővel. Mindig rájövök, nekem van még bőven hova fejlődni...

Tehát ma csak tanultunk, tanultunk, sok új dolgot tudtunk meg a reikiről, olyanok is elhangzottak, melyeket eddig nem ismertünk. Például Usui Sensei életével kapcsolatban, s családjáról is megtudtunk sokmindent, de ezek egyelőre nem publikusak. Holnap jön majd még több infó. 

Most már újra a szálláson vagyunk. Gyuri és Nóri vacsiznak egy közeli étteremben, én pedig itt fent csemegézem, s írom a mai nagyon rövid blogbejegyzést. 

Holnap pedig a képzés után még vár ránk egy kis móka a csoporttársakkal... :)

Végre alszom jól éjfél után, előtte a lányok kezelnek, estére már nagyon kijött a megfázás. Illetve, már tüdőgyulladás lehet, ismerem a tüneteket. Esélyes volt, mert az volt az intuició, még ebben az évben jön a második tüdőgyuszi. Kurama rengeteg energiát adott, nem is éreztük mennyire hideg van. 7 órakor kelünk, tisztálkodás, kávézás, reggelizés. Gyorsvonattal fél óra alatt a képzés helyszinén vagyunk. Már a pályaudvar előtt egy japán mester felismer s mivel van még idő, mutat egy boltot, ahol nyugatias ételek is vannak. A képzés helyszinére érkezünk, ahol már vár minket is a tanitó, Doi szenszei. Ez most történelmi alkalom, eddig a nyugatiak, akik idáig eljutottak, egyenként vagy kis csoportban voltak sok japán mester mellett. Most először viszont, mivel egyre több nyugati reiki mester alkalmas rá, nyugati mesterek vannak többségben. Vannak skandinávok, mexikói, amerikai mesterek stb. Látszik, mennyire kiválogatott társaság, itt senki nem futtatja magát, alázattal állnak a reikihez, szerények, tisztelettudóak, finom a humoruk, a gyakorlást szeretik nem pedig beszédeket tartani. S van a csoportban még egy magyar, ő köszön ránk! Nagyon megörülünk neki is, a hangját se lehet szinte utána hallani, gyakorlatilag meditativ állapotban végzi el a képzést,  9 órát utazott hogy itt lehessen. Szóval már 6 magyar mester ismeri az igazságot... Hurrá! Üdvözöljük Doi senseit, s ismét látok ismerős japán mestereket. Például Fumi senseit. S újabb mestereket is megismerünk, köztük egy régió mostantól vezető mesterét. Átadjuk ajándékainkat, s indul máris a képzés. Nem publikusak az információk, annyit erről, teljes képet kapunk a reikiről. Doi szenszei, mint minden valódi mester, nem képmutató hanem teljesen őszinte, saját múltját, tetteit illetően is. Evelyn s Nóri sok mindent most hall először. 

Fáradtak vagyunk, én nagyon. 15 órára elég nehezen követem a japán nyelvű előadást, de társaim szerencsére angol nyelven hallják. 

Nagyon boldog vagyok, már csak két nap s nem vagyok egyedül magyarországról, aki ismeri a teljes igazságot minderről. A Tradició már az ő ügyük is. 

Fáradtan érkezünk haza, még kiderült, holnap közös vacsora van a szenszeiel s japán segitőkkel. 

Éjjel sokat kell magam kezelni, a megfázás egyre erősebb, most elég hideg van japánban. 05 órára Eve is, én is ébren vagyunk már...  Nem sok alvás jut. Reggelizem mint a farkas, s indulunk vonattal Kyotoba, majd metroval s busszal Kuramára. Itt vár rájuk a próba. Elmondom a feladatot, lemaradok, egyedül s külön kell boldogulniuk, s én már nem segithetek. Erről többet nem irhatok, a lényeg, mind a ketten kiállták a próbát, s utána boldogan egymásba karolva jöttek vissza már együtt.  Eve hajnalban azt kivánta, ha neki nem sikerülne, Nórinak sikerüljön azért... 

Ez a hegy a csodák birodalma. A két próba között ebédeltünk is egy soba-leveses családi étteremben. S utána még megmutattam, nekem 2 éve hol volt a próbám. Töltődtünk a Kurama energiájában is együtt. 

Nóri útközben sok szép természeti csodát fedezett fel, Nagyon otthon van a Természetben, ő a természet gyermeke.

A soba levesek finomak voltak, Eve s én tempurást ettünk, Nóri erdei zöldségest. Izletesek voltak, jól laktunk.

A tervezettnél egy órával később indulunk vissza, már nagy a hideg, 10 fok van mindössze. A hegyen sor került még egy sorshúzásra, a közösség három tanitójának 3 feladat jut. A sorshúzás pont azzal az eredménnyel zárul, amit előre vártam, melyikünknek melyik feladat jut... Először a lányok három szint húztak, majd minden szin mellé egy egy formát, s a forma mellé utána huzták a feladatot, végül a szin mellé a neveinket. S persze a szinek is stimmeltek, mindnyájunk neve az ő kedvenc szine mellett volt.

A próbák tehát sikeresek voltak, holnap már nyugodtan elvégezhetik a 3 napos képzést, ami egyrészt formaság, másrészt tartogat nekik még meglepetéseket, mert két évvel ezelőtt én már elvégeztem, s volt pár meglepetés számomra, amit eddig nem adtam tovább. A japán mestertől kell hallaniuk. Kapnak oklevelet is majd, s felhatalmazást tanitásra, ami utólagos elismerése eddigi teljesitményüknek.

Visszamegyünk Osakába, s elmegyünk a közelben lévő mosodába, ahol ruháink 30 perc alattt tiszták, ujabb 30 perc után teljesen szárazak...S a lányok már irják a blogbejegyzéseket ismét... mennyire más ez az út, mint a 2008-as.... 

Holnaptól, 3 napon át megismerik a Gendai Reikit, s persze a tradició gyakorlatait is, s sok minden mást. Saját maguk fogják hallani, mennyire más az igazság a Gakkairól, Usuiról, mint amit otthon hiresztelnek azok, akik előtt e kapu már örökve becsukódott. 

Velük együtt már 5 magyar reiki tanitó lesz tisztában a tradicióval kapcsolatban, s a reiki tradiciójával is. S évről évre, egyre többen leszünk...  S holnap láthatják majd, már világszerte megy ez a folyamat. Holnap .... 

Jobb igy, amit még nem ismernek, a japán mesterektől ismerik meg. 

Örülök, a japán nyelvet nem felejtettem el, a repülön megcsináltam mobilalkalmazással a szankju tesztet, elsőre sikerrel.... Még idén meglesz a nikkyu is, az ikkyu pedig jövőre....  Akkor már, nem lesz ismeretlen kanji számomra abból, amit egy átlag japán ember ismer. 

Eszembe jut a sok hazugság, amiket terjesztenek, a Gakkairól, tagjairól, Usuiról... Ez az igazi megoldás, hogy rajtuk kivül egyre több, lelkes, valóban a tradició szerint dolgozó magyar reiki mester jön ugyanide el, s ismeri meg a valódi információkat, s a jelenlegi helyzetet. Kivülállóknak ezekről nem beszélünk. 

Eljött ez a nap is, végre járhattam a Kurama hegyen. Csodálatos volt, gyönyörű erdő borítja, hatalmas, öreg fenyők élnek rajta. Hangosan csobogó patak folyik végig a sétaútvonal mentén, sok-sok kis vízeséssel tagolva. A levegő friss, hűvös. Nagyon sokat sétáltunk, felfedeztük a hegyet, és közben Gyuri útmutatásai alapján egy tradicionális gyakorlat-sorozatot is elvégeztünk.

Találtunk egy "ikerfát", két óriási, sokszáz éves fenyőt, amik egy tőből indultak, majd kettéágaztak. Nem látszott lentről a koronájuk, olyan magasak voltak. A japánok külön emléktáblával adóztak nekik, az ott szereplő leírás szerint istennőkként tisztelik őket.

Ettünk finomat az egyik kis családi étteremben, az erdei sétaútvonalunk mentén. Soba leveseket választottunk, ami egy hajdinatésztás étel. Az enyémbe az erdő növényeit főzték a tészta mellé, így kaptam gombát, valamilyen zöld szárú növényt és kis leveleket is. Nagyon finom volt, és a friss levegőn eltöltött órák után jól esett, hogy forró levest ehettünk.

Varázslatos hely a Kurama hegy. A szívembe zártam, remélem visszatérhetek még ide az életem során. Nagyon hálás vagyok ezért a csodálatos napért, amit ott tölthettünk együtt. Köszönöm, hogy ott lehettem Veletek.

Nóri

Megint nem sikerült valami jól aludni éjjel. Csomó blokk oldódott Gyurinál is, nálam is, így nem éppen kipihenve vágunk neki a mai napnak.

De mégis, tudjuk, vár ma ránk újra a Kurama. Alig várom én is, hogy viszontlássam.

Reggel 9:30-kor már úton vagyunk. Gyuri és Nóri jól kooperálnak, pörög a jegyvétel, útvonalterv, vonatról ki, metróba be, metróból ki, buszra fel. S 11:00 körül már ott is vagyunk. Kicsit izgulok, mit fog szólni Nóri, tetszik-e majd neki is a hegy, megérinti-e.

Hűvösebb van ma, mint amikor 2008-ban jártunk itt, de ennek ellenére viszonylag sokan bandukolnak felfelé is, lefelé is az utakon. Úgy látom, sokkal kiépültebb már errefelé minden, mint 8 éve. Több a családi étterem vagy egyéb szolgáltatás. 
Az itt-tartózkodásunk első felében sétálunk, Nóri is ismerkedik a tájjal, a heggyel. Úgy látom, Ő is új barátra lel itt apránként a hegy személyében :) Nagyon jó ezt látni, illik Nórihoz ez a környezet, a zöld, az óriási fák, a természet.

Némi séta után egy nagyon finom japán ebédet is elfogyasztunk egy kedves kis családi étteremben. Gyuri és én ugyanazt esszük, egy tésztaleves-félét tempurával, Nóri pedig szintén levest fogyaszt, csak másfélét, az erdő növényeivel. Az övéhez valami desszert is jár, aminek a mibenlétét nem sikerül megfejtenünk, de egy nagyon különleges ízű szósz van a tetején. Jobb híján, Petőfi után szabadon, ez a nasi is megmarad most már a "minek nevezzelek" kategória egyik befutójaként :)

(A séta kapcsán ez is eszembe jutott, s csak zárójelben megjegyzem, érdekesség Japánból azoknak, akik még sosem jártak itt: ebben az országban úton-útfélen lehet találni WC-t, ha valakire rájönne menet közben a szükség. Ezek mindegyike kulturált, van mindig papír, s kézmosási lehetőség is. Mindez teljesen ingyen a városban is, s igen, még itt, a hegyen is.)

Ebéd után újabb körre indulunk. Még elvégzünk a tradíció szerint egy gyakorlatsort Gyurival. Külön-külön, s együtt is kapunk feladatot Nórival. Csodálatos újra itt lenni. Valahol azon a hegyen lépdelni, ahol annak idején Usui is meditált és megkapta azt az áldást, amit ma reikinek nevezünk. Különleges ez a hegy, s hogy most már úgy lehetünk itt Gyurival, hogy Nóri is velünk van.

Estefelé nekem már eléggé lehűl az idő. Hőmérőt is találunk valahol: 10 fokot mutat. De nem baj, sötétedik, megyünk mi is haza. Ma még mosni kell, s mivel a szállásunkon nincsen mosógép, le kell szaladnunk egy órára a mosodába.

Vacsi után pedig ma is gyorsan ágyba, mert holnap kezdődik az, amiért 2008 óta folyamatosan dolgozunk, s amiért Gyuri már azelőtt is dolgozott, hogy minket megismert volna. 
Képzésre megyünk. De minderről majd később...

Nehezen ébredek. Nem volt valami sok alvás az első éjjel, de el kell hagynunk a szállást, mindjárt jön a tulaj értünk, hogy kivigyen minket a vasútra. De Gyuri még előtte gyorsan elszalad az automatákhoz, hogy vegyen nekünk vizet és kávét. Forró kávét!!! Ugyanis itt ilyet is lehet kapni az automatákban. Forró italokat, kávét, teát, levest is. Én ezt imádom. Lépten-nyomon ott vannak ezek az automaták és ha az ember rohanásban van, a nagy távolságok ellenére sem marad étlen-szomjan.

Nekem kicsit hosszú a délelőtt. A szálláson már nem tudom meginni a kávét, mellé meg nem is lenne kajánk, azt is szerezni kéne még valahol, mert persze én az éjszaka óta egyfolytában éhes vagyok... Így indulunk útnak. De végül arra gondolok, "heyy, come on Eve, szoktál Te böjtölni is (ami nálam azt jelenti, csak vizet iszom egész nap), nem lehet olyan nagy gond akkor ez sem". A reggeli-beszerzés folyamata végül kicsit hosszúra nyúlik, mert 11-ig vonatozunk, nem tudunk megállni sehol. Utána viszont találunk egy boltot jó árakkal (7-Eleven), s bevásárolunk finomságokból. Amint fizetünk, enni kezdünk, ott helyben, a bolt előtt félrehúzódva, hogy a hömpölygő tömeget azért ne zavarjuk. Már mindannyian nagyon éhesek voltunk azért :)

Némi erőgyűjtés után indulunk a következő szállásra letenni a pakkokat, majd újabb csavargás következik. Ezúttal egy másik városrészbe utazunk, ahol Nó színházba veszünk jegyet. Ez lesz az utolsó délutánunk programja. Még soha nem láttam ilyen előadást, igazából el sem tudom képzelni, milyen lehet. De várom, mert ez is egy szelet tradíció Japánból, ami még bizonyos körökben őrzi a Tanítást.

Míg visszamehetünk a szállásra, letáborozunk egy parkban. Itt is vidám emberek napoznak, játszanak, kutyáznak. Mi is töltődünk picit. Jól esik egy kicsit a napon lenni, mert itt hűvösebb van, mint otthon.

Vacsira megint 7-Eleven koszt van ma, meg nasinak egy kis spanyol csoki :), s aztán pihi, mert holnap lesz az egyik legfontosabb napunk, amit már alig várunk.

Ma reggel átjöttünk az osakai szállásunkra, ahol ezt a hetet fogjuk tölteni, innen járunk majd át a tanfolyamra. Délben felszaladtunk a bőröndökkel, aztán még el kellett hagynunk a helyet, hogy a szállásadónk kitakaríthasson. Így hát elmetróztunk egy külvárosi részbe, ahol van egy Noh színház. Gyuri már az ideutazásunk előtt neten utánajárt, szerencsére pont lesz egy Noh előadás, amíg itt vagyunk, a visszautazásunk előtti nap délutánján. Megvettük a jegyeket, aztán még leültünk egy parkban töltődni kicsit a napon, szép őszi idő van, nem fázunk.

A szállásunkra délután 4-kor jöhettünk vissza, vettünk kajákat a 7 elevenben, egész sokféle vega rizsháromszög és makitekercs van, tök finomak. A lakás, ami a héten szállásunkként szolgál majd, nagyon aprócska, max. 20 négyzetmérer az egész, ici-pici fürdővel, ami olyan, mint egy kabin. Nehéz elmagyarázni, de olyan az egész fürdőszoba, mintha egy önálló egységként megvehető és beépíthető lenne bárhova.

A bőröndjeink épphogy befértek a szobába a tatamik mellé, amiken alszunk majd. De egyébként van minden, amire szükségünk lehet, csak a helyet kell jól beosztani. :) Nagyon közel vagyunk a vasútállomáshoz, az ár mellett ez volt az egyik fő szempont, így könnyen tudunk majd eljutni a tanfolyam helyszínére. Szerdán kezdünk majd, holnap még van egy szabadnapunk, amit a Kurama hegyen töltünk. Gyuri és Eve már jártak ott, mesélték, milyen varázslatos hely. Nagyon várom már, hogy menjünk, a holnapi beszámolóm az ott töltött napról szól majd.

Nóri