Eljött a vasárnap is, egy hete érkeztünk. Sűrű volt a programunk eddig, de minden nap sok élményt tartogatott, nagyon jó itt lenni.

Ma egy olyan összejövetelre voltunk hivatalosak, amelyen gyakorlóként bárki részt vehetett a japán emberek közül, aki érdeklődik a Reiki iránt, avatottak és "külsősök" is. A mestereknek viszont előre kellett jelentkezni, mi is hetekkel előtte regisztráltunk. Egy nagy előadóteremben töltöttük a délutánt, közösen átvettünk néhány gyakorlatot, majd a tanfolyamon résztvevő külföldiek bemutatkozása következett. Pár perces ismertetőket hallottunk a különböző országokban gyakorló közösségek mindennapjairól, munkájáról, érdekes volt. Mi is kaptunk lehetőséget a közösségünk bemutatására, így mindannyiunk nevében beszélhettem a gyakorlásainkról, lelkesen gyakorló tagjainkról, a gyógyító napokról, a kezelésekről. A bemutatkozás angolul ment, és egy japán hölgy tolmácsolt közben a japán résztvevőknek.

Ezután még közösen gyakoroltunk, mindkét gyakorlatban részt vehetett mindenki. Nekem nagyon lelkesítő és csodás tapasztalat volt ez a két záró gyakorlat, feltöltődve és boldogan zártam ezt az 5 napot.

Elmentünk még egy közös vacsorára is, ahol volt külön vega menü, és kaptam desszertet is, gesztenyés fagyit gesztenyepürével! :) (Itt megjegyezném, hogy Japánban nagyon finom desszertek vannak, ennek külön rendkívül örültem.) Sokan eljöttek a délutáni találkozó japán résztvevői közül a vacsorára, így tudtunk velük beszélgetni. Nagyon aranyosak, kedvesek, nyitottak voltak.

Volt alkalmunk megköszönni Doi szenszeinek is, hogy részt vehettünk a tanfolyamon és a találkozókon.

A kis csapat, akikkel a tanfolyamon részt vettünk, szuper volt egyébként. Mindenki nagyon szerényen és lelkesen gyakorolt végig. Megfigyeltem, hogy milyen kevés kérdés hangzott el az elméleti dolgokkal kapcsolatban, mindenki alázattal hallgatta Doi szenszei tanítását és követte az általa bemutatott gyakorlatokat.

Olyan gyakorlatokat is átvettünk a tanfolyam során, amiket az eredeti, Usui mester által alapított szervezet használ, ezek a tradicionális Reiki praxisok. Mindig külön említésre került, mely gyakorlatok tartoznak a Gendai Reiki tananyagába és melyek a tradicionális Reiki részei. Ez utóbbiakat ismertük már, megegyeznek azokkal, amiket mi is tanítunk és gyakorlunk közösségünben 2008 óta.

Szünetekben beszélgettünk, megtudtam, hogy van olyan külföldi tanítvány, aki minden évben kétszer 3 hónapot tölt Japánban, amíg a turista vízuma engedi, és ezalatt gyakorol. Hazamegy, gyűjt a következő útra és az ittlét költségeire, és ahogy teheti, visszajön.

Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehettem, sosem felejtem el mindazt, amit kaptam, amivel lélekben gazdagabb lettem. Köszönöm Mindenkinek, aki ezt lehetővé tette, a magyarországi közösség tagjainak, a támogatóinknak, Gyurinak, Evelynnek, a japán mestereknek és gyakorlóknak.

Nóri

Egyrészt az utolsó esténket töltjük ma ezen a szálláson, másrészt pedig a mai volt az utolsó nap, amikor még közösen gyakoroltunk a többiekkel. Remélhetőleg nem örökre, de a mostani utazás során tutira.

Tegnap este Nóri és Gyuri sokáig kezeltek, nagyon sokminden kijött belőlem. Nagy szívblokkok, jókora sírás kíséretében. Ma még mindig fáj a mandulám, de most már eljutottunk abba a fázisba, hogy az arcüregem is tele van, szóval gondolom akkor utána egyszercsak elkezd már ürülni, s visszanyerem rendesen a hangom és a hallásom is. 

A gyakorlásról ma sem írhatok le mindent, csak néhány gondolatot. Itt megint kicsit más csapat jött össze. Ez a gyakorlás sem volt nyílt, Mestereknek meghívásos volt, előre kellett jelentkezni, hogy menni szeretnénk, s ellenőrzik is, hogy ki fia-borja az ember.
Töltődtünk, s beszélgettünk, ismerkedtünk, gyakoroltunk, s a különböző országokból érkező csapatok bemutatták reikis tevékenységeiket diavetítéssel vagy ahogy mi is tettük, "csupán" szavakkal, kb. 2-5 percben. Nóri fogalmazta meg angolul, miről szól a tevékenységünk, s Ő is adta elő aztán. Az Usui Szellemi Iskola Közösség munkája egyébként elismerést váltott ki többekből. Tőlem többen érdeklődtek a betegkezelési rendszer iránt, s nagyon örültek, hogy próbáljuk összegyűjteni az eredményeket.

Ami nagyon nagy élmény volt, hogy a képzésen megismert eredeti japán hangolási eljárást itt intenzíven gyakorolhattuk, japánokon is, nyugatiakon is. 

E találkozón egyébként több japán reiki iskola képviseltette magát, vezetőik is jelen voltak. Én csak Hyakuten Inamotót ismertem fel, illetve az Ő nevét tudtam csak. Ő a Komyo Reiki iskola vezetője. De Gyuri még több más Mestert is felismert. 

A több napos együttlét után az is eszembe jutott valamiért, hogy a japánokról él egy olyan sztereotípia, hogy nem őszinték. Nyilván pár napos tapasztalatból nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni én sem, de én úgy érzem, akikkel mi találkoztunk, mind őszinték voltak. Valamennyi távolságtartás van bennük persze, de ez természetes is, hisz épphogy csak találkoztunk. Másrészt olyasmi érzés, mintha ők soha nem akarnának zavarni, s ezért is lenne a távolságtartás. Ami pedig még szembeötlő, hogy itt mindenki az önállóságra van nevelve valószínűleg (ezt még régebben Gyuri is mondta, talán még a 2008-as út során is), mégis, ha valahol elakad, mindig van valaki, aki figyelmes és segít neki, de soha nem úgy, hogy a másik azt érezze, ettől ő kevesebb. Szóval mintha hagynának is, hogy alkoss / ténykedj egyedül, meg közben a közöset is fenntartják. 

Egyébként le a kalappal a vendéglátóink / szervezők előtt. Nagyon látszott rajtuk, hogy iszonyatosan fáradtak már az 5. napunk végére. Talán a nyugati mentalitást sem lehet nekik egyszerű kezelni mindig, de mindent megtettek végig, hogy jól érezhessük magunkat.

A gyakorlás után ismét elmentünk közösen vacsorázni valahova. Itt is nagyon jól megszerveztek mindent, mindenki felszabadult volt, s persze készült jó pár fotó is.
Gyuri és Nóri megköszönték a Senseinek, hogy fogadott minket.

A többiek holnap együtt mennek el a Kuramára, de mi nem tudunk velük tartani, mert át kell költöznünk az új szállásra, de van egy nap még nekünk is, amikor szeretnénk visszamenni oda, míg itt vagyunk. Ezért az egyik Mester részletesen elmondta, hogyan juthatunk el oda a hegyen, ahol Usui is meditált. 
Szóval sok-sok csoda megint, csupa nem várt ajándék.
S ezen a vacsorán is itt vannak az eredeti szervezetből is Mesterek és más iskolák Mesterei közül is páran. Az a Mester is, akit én is felismertem a találkozón már, s mások is, akik a találkozón is részt vettek.

A nap végén még a vasúthoz is kikísérték a csoportot, így búcsúztak tőlünk a japánok. Véget ért hát az útnak ezen része, de remélem látjuk még egymást, s hogy mások is eljuthatnak még ide Magyarországról is, a Közösségből is és más Reiki iskolákból, más reikis tanátadási vonalakról is. Szuper csapat volt, nagyszerű szervezés és felejthetetlen élmény a japán Mesterekkel. 

Nem írok ma már többet, mert annak ellenére, hogy nagyon jó nap volt, azért kimerítő is. Megyünk pakolni és lefeküdni, mert holnap költözünk az új szállásra.

Hajnalban felébredek, csak 500 mg C vitamint vettem be 1000 helyett, Amúgy egy nap 6 000 amit szedtem a tüdőgyulladás alatt átlag. Csak ezt voltam hajlandó, hogy a folyamat végbemenjen, ami kell, tényleg kitisztuljon a por a tüdőmből. Jön is ki rendesen. A lányok is ébren vannak, Eve nehezen kap levegőt, kezelem kicsit s már alszik is mint a bunda, kap már rendesen levegőt. Utána Nórit kezelem, s pár perc után már szuszogva alszik, utána én is visszaalszom. Arra ébredek, már rég fent vannak a lányok, s mennek ruhákat mosni. Nagyon aranyosak, kapok reggelit is, finom kávét is hoznak. Utána pedig indulunk a gyakorlásra. Most több mint 70-en vagyunk, Gendai Reikisek, Tradicionális reikisek, Komyo reikisek, japánok, amerikaiak, argentinok, németek, mexikóiak, dánok például, angolok. Hogy mennyire jelentős ez a nemzetközi gyakorlás, mutatja hogy mely japán mesterek vannak jelen, akár nagyon messziről. Igaz, sokaknak semmit nem mondanak a neveik, igy csak azt irom le, akinek nevét biztosan sokan ismerik: Hyakuten Inamoto sensei, a Komyo Reiki iskola alapitója s vezetője is velünk gyakorol s itt vannak az eredeti szervezetből is többen. 

Gyakorlunk, meditálunk, majd a prezentációk következnek országonként, abc sorrendben, Argentina kezd. Mi nem tudtunk késziteni profi prezentációt, de élőszóban Nóri bemutatja, hogyan dolgozunk . Képzés néha, gyakorlás hetente, betegkezelés, naprakész nyilvántartás, bemutatók. Tartjuk a 2 perces bemutatót, magunkról nem beszélünk. A japánok körében is nagy tetszést arat, utána sokan megkeresnek s megköszönik, ilyen komoly a gyakorlás nálunk. Egy újságiró interjút kér később. 

Utána az eredeti behangolás gyakorlására is sor kerül, fotózni, filmezni ezalatt tilos. Én ülve maradok, nagyon fáradt vagyok még, s igy vagy 15 mestertől kapok igy behangolást, elsőnek Nóritól, s harmadiknak Doi senseitől. Az ő energiáját felismerem. Utána reiki kört gyakorlunk, most másképp kicsit, mint eddig. Utána Doi szenszei megköszöni részvételünket, s elmegyünk vacsorázni. A fogások: leves, főétel, savanyúság, lazacsaláta, másik saláta, csavanmusi, fokhagymás rizs. Mindenki rendelhet sört, üditőt, s még ételeket is. Én még két nigiri szusit kérek, unagist - azaz angolnást s maguro tonhalast. A sör nagyon finom: Santory extra adag malátával, csapolva, pils tipus. Új kedvenc japán söröm van! 

Nórinak is s minden vegetáriánusnak jut vegetáriánus főétel. Nórit meglátogatja egy japán hölgy, megköszöni neki a behangolást amit adott, mert erős s mégis lágy energiát kapott tőle. Hát igen, ezért dolgoztunk főleg, András, Eve, én akik a Shiki Ryohoban kezdtünk, eljöjjön ez az idő - mikor akik már az eredetivel kezdtek, ilyen eredményeik vannak. Fumi szenszei is nagyon kedves s mások is. Megkérdik, mi még a programunk, s mikor a Noh szinházat elmondjuk, több japán mester is felvillanyozódik. Kiderül, egyikük családja tradicionális Noh szinházi zenész család. Megmutatjuk a jegyeket s hogy melyik előadásra megyünk, ismét nagy öröm - az egyik mester kedvenc szinésze a főszereplő. Felajánlják, ha legközelebb jövünk, előre biztositanak nekünk jegyeket Noh szinházakba, a legjobb helyekre. Hálásan megköszönjük. Itt minden japán mester felszabadult, semmi mesterkéltség. 

Doi szenszeihez hivnak, Nóri megköszöni itt lehettünk, Eve is. Utána Doi szenszeinek én is megköszönöm, s ő mondja, látta hogy nem voltam jól első naptól, de hogy mára jobban vagyok, s örül neki. Megkérdi, megyünk-e az eredeti szervezet mesterével Usui mester szülőházához, igenlő válaszunknak nagyon megörül. Ez az út nem volt betervezve nekünk, sinkanzennel, de kispóroljuk. Narában jóval kevesebb programra megyünk, de nem baj. Elmond még Usui mesterrel kapcsolatban egy eddig nem ismert információt nekünk. Utána egy másik japán mestertől pontos útbaigazitást kapunk arról a helyről, ahol Usui mester a Kuramán meditált. Ugyanis oda is megy egy csoport holnap, de mi épp költözködünk majd. Igy viszont, oda fogunk találni magunk is.

Fumi szenszei kér képeket velünk közöseket, szivesen állunk rendelkezésére.

Mindenért köszönetet mondunk a japán mestereknek.  Nagyon jó a hangulat, nagyon nehéz a búcsú mindenkitől. 

Megint sokkal sokkal többet kapunk, mint amire számitottunk, amiről szó volt. 2010 óta igy van ez. 

Este Evét kezeljük, most már ő van legrosszabbul közülünk, nekem még sok, felforrósodik a testem, ki kell szállnom egy idő után, de Nóri kitartóan kezeli.

Ma volt a közös gyakorlás napja. Erre más mesterek is jöhettek, olyanok is, akik nem velünk végezték el a napokban a képzést, hanem már előbb. Így lettek új arcok is, s persze voltak olyanok is, akik nem tudtak eljönni a mi csoportunkból. Mindenesetre szép számmal összegyűltünk most is. 

Az elején nekem nem volt valami jó hangulatom, mert kb. 2 órát aludtam előző éjszaka. Úgy néz ki, megint begyulladt nem csak a torkom, hanem a mandulám is. Három tippem van, vagy a Kuramán fáztam meg, vagy a termekben zakatoló légkondi nem tett jót vagy a reiki, a hangolások, gyakorlások tisztítanak ennyire most újra. Esetleg egyik sem vagy mindegyik :) Mindenesetre az egész nap nyomott, s a kedvem csak délutánra jött vissza. A kezelések jót tettek, sokat gyakoroltunk, sokféle praxis előkerült.

A gyakorlást ezúttal nem a Sensei tartotta, hanem egy másik Mester, az, aki az egyik régió leendő vezetője lesz, s végig velünk van a napokban. Jó volt látni, ahogyan a japánok itt is összedolgoznak. Mindannyian nagyon kimerültek, s ha látják, hogy valamelyiküknek nem jut eszébe hirtelen valami, akkor egymás segítségére sietnek, s ha történetesen a Mester az, aki hibázott vagy valami nem jutott eszébe, s mások segítik ki udvariasan, ettől még nem csorbul felé a tisztelet. Nem azt várják el, hogy tökéletes legyen a Mester, tudják, hogy a jelenléte számít a legtöbbet. Ezt nagyon csodálatos volt így testközelből is megtapasztalni.

Azt hittük, ma nem lesz itt, de végül a nap végére megérkezett a Sensei is. Nagyon erős jelenléte van. Úgy éreztem, amikor belépett, az egész terem energiája megváltozott, s az én tudatom is sokkal tisztábbá vált. Bár nekem Gyuri mellett is volt már ilyen élményem, azért mégiscsak csodálatos ez az egész. Így mélyül a hála azért is, hogy anno Gyurit sikerült megtalálni, amikor Reiki Mestert kerestem. Innen már tudom, hogy Ő végig japán színvonalat képviselt nem japánként is, akkor is, amikor talán még fogalma sem volt róla, hogy mi is az pontosan, amikor még kereste Ő is a Tradíció gyökereit. Nagyon szerencsésnek érzem most magam, hogy tanítványa lehetek.

A mai nap a gyakorlásról szólt. Jöttek más városokból is mesterek, és átvettük a tananyag egy részét újra. Egy-egy külföldi tanuló kiállt középre és bemutatott egy adott gyakorlatot, aztán a japán tanító javított rajta, ha szükséges volt. Nagyon felszabadultan ment a gyakorlás, nem volt baj ha az ember hibázik, nem ezen volt a fókusz. Az volt a fontos, hogy végül a javítások után minden jól rögzüljön.

Később párokban gyakoroltunk tovább, itt már egymást kezeltük, átvettük a kezelési pozíciókat. Én egy nagyon kedves japán hölggyel voltam párban sokáig, aki sokat segített a technikák finomításában. Cseréltünk aztán párokat és a beavatási szertartást vettük át többször.

Gyuri ma nem tudott jönni, egy nap pihenőre szüksége volt, hogy erőre kapjon és holnap újra csatlakozhasson hozzánk.

Délben találtunk Evével egy tök jó élelmiszerboltot, ahol finom saláták és szusitálak is vannak frissen elkészítve, most ezekből vittünk haza és vacsoráztunk a szállásunkon.

Van mára egy kis szösszenetem, ami szerintem jól szemlélteti, milyen szerények a japán emberek. Sokszor próbáltam angolul kommunikálni, mióta itt vagyunk, és mindig sikerrel jártam, ami nagy örömmel tölt el, mert Thaiföldön, ahol élünk, sokkal nehezebb a dolgom. Itt is és ott is nagyon segítőkészek az emberek, csak Thaiföldön az angol még nem annyira bevett nyelv, viszonylag kevesen beszélik. Ha ott megkérdezek valakit, beszél-e angolul és azt mondja, kicsit, akkor nagyon egyszerűen kell próbálnom átadni, mit szeretnék. (Tőmondatokkal, mellé erősen gesztikulálva, és / vagy google-ön előre kikeresett fényképekkel szemléltetve. A suliban, ahol tanítok, ez mindennapos a gyerekekkel, így már viszonylag jól megértjük egymást. :) )

Itt Japánban másképp működik a dolog. Ma reggel bementünk Evével egy boltba, ahol cukorkát szerettünk volna venni torokfájásra. Strepsils itt nincs, a csomagoláson szereplő japán nyelvű feliratokból pedig csak tippelni tudtunk, mi mire való. Végül kiválasztottunk egy lehetséges jelöltet, ami torokfájásra való cukorka érzetét keltette, de szerettünk volna megerősítést kérni a pénztáros hölgytől. Odamentem és megkérdeztem, beszél-e angolul, azt felelte, kicsit. Erre én elővettem a megszokott módszert: a cukorra és a torkomra mutatva, fájdalmas arckifejezést öltve (mintegy a torokfájást szemléltetve) kérdeztem, hogy "is this good?". A hölgy türelmesen kivárta a bemutatómat, majd közölte, hogy "Yes, but it doesn't contain medicine." - én meg álltam ott egy pillanatig ledöbbenve, hogy náluk ez amikor kicsit beszélnek angolul. :) Gyakorlatilag azt mondta, hogy igen, jó torokfájásra, de nem tartalmaz gyógyszert. Azt hiszem, a jövőben itt nem lesz szükség az activity tudásomra. :)

Nóri

Mármint nekem, mert Eve s Nóri gyakorlásra mennek, biztos nagy élmény lesz nekik. Én itthon pihenek, bepótolom a blogirást. Amikor hazajönnek, utána Evelynt kezeljük majd, most már ő van a legrosszabb állapotban. Holnap szabad délelőtt, de mosni kell majd azért. Mikor megjönnek, mesélik a gyakorlást, hogy a japán mesterek kérték mindent mutassanak be, tudták ennyi idő alatt nem rögzülnek még jól a mozdulatok. Ez nem vizsga mondták, s kijavitották, amit nem tudtak jól a többiek. volt kezelés is.  És este mi is kezeljük Evét.

Ma sokat gyakoroltunk egyedül és kisebb csoportokban is, Doi szenszei végigmutatta a gyakorlatokat. Megkaptuk a tanítói behangolást és nap végén az oklevelünket is. 

Keveset aludtunk tegnap éjjel, mert Gyuri nem volt jól és sokat kezeltem, de ennek ellenére frissen keltem reggel és napközben sem éreztem fáradtságot, pedig 3 vagy 4 órát aludtam.

Gyuri ma délelőtt még pihent, de délután ő is csatlakozott hozzánk a képzésen, kellemes meglepetés volt, mert úgy számítottunk rá, hogy a szálláson marad egész nap pihenni. Ő már ismétlő, így nem lett volna gond, ha kimarad, de így végül csak fél napot hagyott ki.

Volt egy gyakorlat a tanfolyamon, ami nagyon kellemes és ellazító volt, egyfajta légzés. Sajnáltam, hogy viszonylag hamar vége lett, akkor úgy éreztem, még bármeddig benne tudnék maradni, olyan jó volt, mintha lebegnék.

Kora este elmentünk egy kis étterembe Gyurival és Evelynnel, olasz tésztákat ettünk és vízzel koccintottunk. :) Holnap még gyakorlós nyílt nap lesz, ahol japánok közül I. szintű avatottaktól felfelé bárki részt vehet aki jelentkezett,  vasárnap pedig egy még nyíltabb nap, oda bárki jöhet japán emberek közül, és mi is bemutatkozunk majd az ott lévőknek, ahogy ők is nekünk.

Jövő héten átmegyünk Nara városába, az a hét már pihenősebb lesz, bár szeretnénk még visszamenni a Kurama hegyre egyik nap és lehetőségünk adódott csatlakozni egy csoporthoz is, akik kirándulást szerveznek Usui mester szülőfalujába, úgyhogy jövő kedden oda megyünk.

Nóri

Ma volt a képzés 3., egyben záró napja, jó sok praxiselemet átvettünk, nagyon töltődtünk.
Még fogunk találkozni a többiekkel, lesz közös gyakorlás, s kiderült, szerveztek nekünk egy extra programot is, amire nem számítottunk, emiatt az új szállásunkról kell tennünk egy plusz utazást, de biztosan megéri majd. 

Most már elárulhatjuk, hogy ezentúl Hiroshi Doi Sensei tanátadási vonalán vagyunk.
Doi Sensei Gendai Reiki mesteri képzést tartott, s más Mesterek is jelen voltak e napokban. A képzésen a tradicionális, eredeti gyakorlatokat is megismerhettük, s az elkövetkezendő napokon gyakorolni is fogjuk tudni őket másokkal közösen. A Sensei részletesen beszélt az eredeti szervezetről is mindvégig a képzés alatt, annak történetről, működéséről, hogy ha volt, amiben változtattak, az mikor történt és miért, s arról is, amit már tegnap említettem, hogy mennyire eredményesen gyógyítanak e szervezet Mesterei.
A Sensei nagyon őszintén beszél magáról is mindig. Elmondja például, mi az igazság vele és az eredeti szervezettel kapcsolatban. Saját szemünkkel láthattuk, hogy igaz, amit egyszer valahol nyilatkozott, hogy az Ő Gendai reiki képzésein, gyakorlásain ott vannak az eredeti szervezet Mesterei és tagjai is. Kölcsönös az átjárás.
A Tradíció miatt említem, mert ez nekem is fontos, s mert a Közösségben is alapvetően ennek helyreállításán dolgozunk évek óta: a képzés alatt a Sensei összehasonlítja a nyugati és a japán reikit. Ő maga is elmondja, e két rendszer különböző, nem megfeleltethetőek, más-más célkitűzéssel dolgoznak. Nyugaton a spirituális részre nem fektetnek hangsúlyt, a japán reikiben viszont ez a felső szint. Nyugaton van olyan iskola például, amely ezt más tradíciókból vett elemekkel igyekszik pótolni, de alapvetően a nyugati reiki és a japán reiki más. Két eltérő rendszer, más-más célokkal. 

Szeretném megköszönni Gyurinak is, az Usui Szellemi Iskola Közösségnek is, s mindenkinek, aki a hosszú utat idáig akármilyen formában támogatta, hogy ez megvalósulhatott, hogy itt lehetünk, idáig eljuthattunk. Igazából én még mindig nem fogom fel teljesen az egészet. Szerintem majd később, amikor megint visszatér a mindennapi rutin, akkor mélyül el bennem ennek az egész útnak a jelentősége. Visszatekintve és a jelenben is, van ennek egy nagy öröm része, egy nagy fájdalom része, sok nehézség része, s egy nagyon nagy hála része. Végül azt hiszem, csak a hála marad majd...

Ma nagyjából ennyi történt. Nagyon sok és mégis végtelenül keveset tudok csak róla írni.

Mindent hálásan köszönök!

Reggelre a tüdöm megint nagyon kivan, ma van a krizis ideje, s mivel ismétlés számomra, itthon maradok. Kell már pihenni, nagyon nagyon régen nem volt benne részem. Óránként szundikálok, felébredek s kezelem magam, lesem az órát, mert ott a helyem, mikor tanitványaim célba érnek, fotókat kivánok késziteni nekik emlékbe. Hogy ne aggódjanak, ezt nem mondtam nekik. Ma van a nagy napjuk, s bárhogy is, ott leszek. A netet itt hagyták nekem. Délben beszélünk, akkor se mondom, megyek. Eszek mint a farkas, ami jó jel, s elindulok, hogy fél háromra odaérjek. A célállomáson nagy fáradtság kap el, elbizonytalanodom, visszaforduljak-e onnan? Intuiciót kérek s kapom is, mehetek tovább. Leülök a helyszinen, nem akarom zavarni az előadást, hamarosan úgyis szünet lesz - ám egy japán mester szinte megérzi, ajtót nyit s behiv. Halkan beosonok, s 2 perc mulva szünet van. Doi szenszei nagyon aranyos, odajön hozzám, megkérdi rendben vagyok-e, mondom hogy megleszek, köszönöm. Még előadás van, pont a tradicionális rendszer teljes záró ismertetése, majd jön az oklevelek átadása, sikerül fotókat készitenem róluk, ahogy átveszik. Utána még meghivom a nagy nap alkalmából vacsorára Evet s Nórit, olasz tésztás étterembe,  most még csak vizzel koccintunk.   Már tegnap megkapták a behangolást az eredeti avatási eljárással. 

Doi szenszeit megkérdeztem, mi a szaké neve, amit 2 éve ittunk - ám félreértette, s cirkalmas kanjikkal a saját nevét irta le. Ez akkor derült ki számunkra, mikor a szakéboltban mutattam, milyet szeretnék, mire mondta az eladó, nekik nincs de van itt egy nagyobb bolt, felhivta őket és megkérdezte, nekik van e doi hiroshi szakéjuk? Nem volt, gyorsan elmagyaráztam, félreértés történt. 

A lányok találtak egy boltot, ahol nagyon sokféle étel kapható, s ott történt mindez. 

A képzés 2. napján már reggel meglepetések várnak: Doi szenszei felesége mindenkit meghivott a vacsorára saját pénzén, nagy hálával elfogadjuk. S a másik meglepetés: Jövő héten ellátogathatunk Usui mester szülőfalujába, s vár ránk ott egy meglepetés, és az eredeti szervezet egyik mestere fog minket kalauzolni. Sinkanzennel kell eljutni a közelébe, mert messze van, s onnan már kalauzolnak minket. Na, erre anyagilag nem számitottunk, nem vettünk most Rail Passt, gyorsan kiszámoljuk, hogy állunk anyagilag - hálisten ráhagyással tervezek mindig utat, igy ez az út még bele fog férni, sőt még egy Kuramára, mert máris szeretnének Evéék visszamenni. 

Azt tudni kell, egy program a képzés, egy másik a két találkozó közül az egyik, egy harmadik a 2. találkozó, az utána lévő napokon. Utóbbiakra más mesterek is érkeznek külföldről, japánból, egyikre japánból gyakorlók is, érdeklődők is érkezhetnek s vannak közülünk akik már a képzés utolsó napjának estéén hazamennek. Tehát nem ugyanaz a társaság lesz folyamatosan, s Usui szülőfalujához a kirándulás ismét egy külön program, amire mi is elmehetünk.  Bekerülünk a 16 ember közé, akik mennek.

Ismét egy csoda Japánban, nagyon nyilnak a kapuk tovább...  Ennyit azoknak az állitásoknak a valóságtartalmáról, amit Magyarországon hangoztat, terjeszt honlapjain illetve szóban a MATURE reiki egyesület néhány tagja arról, hogy az eredeti szervezet milyen elzárkózó, hogy nyugatiakkal szóba se állnak, meg sem érdemes próbálni, semmit nem adnak ki információkat, már csak öreg tagjaik vannak, csak 8 tanitójuk van, hamarosan kihalnak, stb.... Nekem meg a polcomon sorakoznak 2009 óta a tőlük kapott kiadványok. Doi szenszei már 2003-ban cáfolta, úgy lenne ahogy a Mature reiki egyesület honlapján állitja 2016-ban is.  

Estére a vacsorára már nem vagyok jól. 5 000 mg C vitamint szedtem már be, én hazamegyek pihenni. Már a vonaton érzem, bizony itt a tüdőgyulladás, otthon már teljesen biztos, kezelem magam mig a lányok este hazaérnek. Elmondom, itt a tüdőgyulladás, már pihennem kell. Holnap nélkülem mennek, de már mindent ismernek hogy jutnak el. Nóri este 23 órától 4 órán át kezeli a tüdőket nálam - addig nem hagyja abba a kezelést, mig a betegséget vissza nem forditja. 4 órát alszunk mindössze ezen az estén, Eve kicsit többet hálisten, végre el tud aludni korábban mint mi.