Megint nem sikerült valami jól aludni éjjel. Csomó blokk oldódott Gyurinál is, nálam is, így nem éppen kipihenve vágunk neki a mai napnak.
De mégis, tudjuk, vár ma ránk újra a Kurama. Alig várom én is, hogy viszontlássam.
Reggel 9:30-kor már úton vagyunk. Gyuri és Nóri jól kooperálnak, pörög a jegyvétel, útvonalterv, vonatról ki, metróba be, metróból ki, buszra fel. S 11:00 körül már ott is vagyunk. Kicsit izgulok, mit fog szólni Nóri, tetszik-e majd neki is a hegy, megérinti-e.
Hűvösebb van ma, mint amikor 2008-ban jártunk itt, de ennek ellenére viszonylag sokan bandukolnak felfelé is, lefelé is az utakon. Úgy látom, sokkal kiépültebb már errefelé minden, mint 8 éve. Több a családi étterem vagy egyéb szolgáltatás.
Az itt-tartózkodásunk első felében sétálunk, Nóri is ismerkedik a tájjal, a heggyel. Úgy látom, Ő is új barátra lel itt apránként a hegy személyében :) Nagyon jó ezt látni, illik Nórihoz ez a környezet, a zöld, az óriási fák, a természet.
Némi séta után egy nagyon finom japán ebédet is elfogyasztunk egy kedves kis családi étteremben. Gyuri és én ugyanazt esszük, egy tésztaleves-félét tempurával, Nóri pedig szintén levest fogyaszt, csak másfélét, az erdő növényeivel. Az övéhez valami desszert is jár, aminek a mibenlétét nem sikerül megfejtenünk, de egy nagyon különleges ízű szósz van a tetején. Jobb híján, Petőfi után szabadon, ez a nasi is megmarad most már a "minek nevezzelek" kategória egyik befutójaként :)
(A séta kapcsán ez is eszembe jutott, s csak zárójelben megjegyzem, érdekesség Japánból azoknak, akik még sosem jártak itt: ebben az országban úton-útfélen lehet találni WC-t, ha valakire rájönne menet közben a szükség. Ezek mindegyike kulturált, van mindig papír, s kézmosási lehetőség is. Mindez teljesen ingyen a városban is, s igen, még itt, a hegyen is.)
Ebéd után újabb körre indulunk. Még elvégzünk a tradíció szerint egy gyakorlatsort Gyurival. Külön-külön, s együtt is kapunk feladatot Nórival. Csodálatos újra itt lenni. Valahol azon a hegyen lépdelni, ahol annak idején Usui is meditált és megkapta azt az áldást, amit ma reikinek nevezünk. Különleges ez a hegy, s hogy most már úgy lehetünk itt Gyurival, hogy Nóri is velünk van.
Estefelé nekem már eléggé lehűl az idő. Hőmérőt is találunk valahol: 10 fokot mutat. De nem baj, sötétedik, megyünk mi is haza. Ma még mosni kell, s mivel a szállásunkon nincsen mosógép, le kell szaladnunk egy órára a mosodába.
Vacsi után pedig ma is gyorsan ágyba, mert holnap kezdődik az, amiért 2008 óta folyamatosan dolgozunk, s amiért Gyuri már azelőtt is dolgozott, hogy minket megismert volna.
Képzésre megyünk. De minderről majd később...
