Nehezen ébredek. Nem volt valami sok alvás az első éjjel, de el kell hagynunk a szállást, mindjárt jön a tulaj értünk, hogy kivigyen minket a vasútra. De Gyuri még előtte gyorsan elszalad az automatákhoz, hogy vegyen nekünk vizet és kávét. Forró kávét!!! Ugyanis itt ilyet is lehet kapni az automatákban. Forró italokat, kávét, teát, levest is. Én ezt imádom. Lépten-nyomon ott vannak ezek az automaták és ha az ember rohanásban van, a nagy távolságok ellenére sem marad étlen-szomjan.
Nekem kicsit hosszú a délelőtt. A szálláson már nem tudom meginni a kávét, mellé meg nem is lenne kajánk, azt is szerezni kéne még valahol, mert persze én az éjszaka óta egyfolytában éhes vagyok... Így indulunk útnak. De végül arra gondolok, "heyy, come on Eve, szoktál Te böjtölni is (ami nálam azt jelenti, csak vizet iszom egész nap), nem lehet olyan nagy gond akkor ez sem". A reggeli-beszerzés folyamata végül kicsit hosszúra nyúlik, mert 11-ig vonatozunk, nem tudunk megállni sehol. Utána viszont találunk egy boltot jó árakkal (7-Eleven), s bevásárolunk finomságokból. Amint fizetünk, enni kezdünk, ott helyben, a bolt előtt félrehúzódva, hogy a hömpölygő tömeget azért ne zavarjuk. Már mindannyian nagyon éhesek voltunk azért :)
Némi erőgyűjtés után indulunk a következő szállásra letenni a pakkokat, majd újabb csavargás következik. Ezúttal egy másik városrészbe utazunk, ahol Nó színházba veszünk jegyet. Ez lesz az utolsó délutánunk programja. Még soha nem láttam ilyen előadást, igazából el sem tudom képzelni, milyen lehet. De várom, mert ez is egy szelet tradíció Japánból, ami még bizonyos körökben őrzi a Tanítást.
Míg visszamehetünk a szállásra, letáborozunk egy parkban. Itt is vidám emberek napoznak, játszanak, kutyáznak. Mi is töltődünk picit. Jól esik egy kicsit a napon lenni, mert itt hűvösebb van, mint otthon.
Vacsira megint 7-Eleven koszt van ma, meg nasinak egy kis spanyol csoki :), s aztán pihi, mert holnap lesz az egyik legfontosabb napunk, amit már alig várunk.
