Eljött ez a nap is, végre járhattam a Kurama hegyen. Csodálatos volt, gyönyörű erdő borítja, hatalmas, öreg fenyők élnek rajta. Hangosan csobogó patak folyik végig a sétaútvonal mentén, sok-sok kis vízeséssel tagolva. A levegő friss, hűvös. Nagyon sokat sétáltunk, felfedeztük a hegyet, és közben Gyuri útmutatásai alapján egy tradicionális gyakorlat-sorozatot is elvégeztünk.
Találtunk egy "ikerfát", két óriási, sokszáz éves fenyőt, amik egy tőből indultak, majd kettéágaztak. Nem látszott lentről a koronájuk, olyan magasak voltak. A japánok külön emléktáblával adóztak nekik, az ott szereplő leírás szerint istennőkként tisztelik őket.
Ettünk finomat az egyik kis családi étteremben, az erdei sétaútvonalunk mentén. Soba leveseket választottunk, ami egy hajdinatésztás étel. Az enyémbe az erdő növényeit főzték a tészta mellé, így kaptam gombát, valamilyen zöld szárú növényt és kis leveleket is. Nagyon finom volt, és a friss levegőn eltöltött órák után jól esett, hogy forró levest ehettünk.
Varázslatos hely a Kurama hegy. A szívembe zártam, remélem visszatérhetek még ide az életem során. Nagyon hálás vagyok ezért a csodálatos napért, amit ott tölthettünk együtt. Köszönöm, hogy ott lehettem Veletek.
Nóri
