A mai nap a gyakorlásról szólt. Jöttek más városokból is mesterek, és átvettük a tananyag egy részét újra. Egy-egy külföldi tanuló kiállt középre és bemutatott egy adott gyakorlatot, aztán a japán tanító javított rajta, ha szükséges volt. Nagyon felszabadultan ment a gyakorlás, nem volt baj ha az ember hibázik, nem ezen volt a fókusz. Az volt a fontos, hogy végül a javítások után minden jól rögzüljön.
Később párokban gyakoroltunk tovább, itt már egymást kezeltük, átvettük a kezelési pozíciókat. Én egy nagyon kedves japán hölggyel voltam párban sokáig, aki sokat segített a technikák finomításában. Cseréltünk aztán párokat és a beavatási szertartást vettük át többször.
Gyuri ma nem tudott jönni, egy nap pihenőre szüksége volt, hogy erőre kapjon és holnap újra csatlakozhasson hozzánk.
Délben találtunk Evével egy tök jó élelmiszerboltot, ahol finom saláták és szusitálak is vannak frissen elkészítve, most ezekből vittünk haza és vacsoráztunk a szállásunkon.
Van mára egy kis szösszenetem, ami szerintem jól szemlélteti, milyen szerények a japán emberek. Sokszor próbáltam angolul kommunikálni, mióta itt vagyunk, és mindig sikerrel jártam, ami nagy örömmel tölt el, mert Thaiföldön, ahol élünk, sokkal nehezebb a dolgom. Itt is és ott is nagyon segítőkészek az emberek, csak Thaiföldön az angol még nem annyira bevett nyelv, viszonylag kevesen beszélik. Ha ott megkérdezek valakit, beszél-e angolul és azt mondja, kicsit, akkor nagyon egyszerűen kell próbálnom átadni, mit szeretnék. (Tőmondatokkal, mellé erősen gesztikulálva, és / vagy google-ön előre kikeresett fényképekkel szemléltetve. A suliban, ahol tanítok, ez mindennapos a gyerekekkel, így már viszonylag jól megértjük egymást. :) )
Itt Japánban másképp működik a dolog. Ma reggel bementünk Evével egy boltba, ahol cukorkát szerettünk volna venni torokfájásra. Strepsils itt nincs, a csomagoláson szereplő japán nyelvű feliratokból pedig csak tippelni tudtunk, mi mire való. Végül kiválasztottunk egy lehetséges jelöltet, ami torokfájásra való cukorka érzetét keltette, de szerettünk volna megerősítést kérni a pénztáros hölgytől. Odamentem és megkérdeztem, beszél-e angolul, azt felelte, kicsit. Erre én elővettem a megszokott módszert: a cukorra és a torkomra mutatva, fájdalmas arckifejezést öltve (mintegy a torokfájást szemléltetve) kérdeztem, hogy "is this good?". A hölgy türelmesen kivárta a bemutatómat, majd közölte, hogy "Yes, but it doesn't contain medicine." - én meg álltam ott egy pillanatig ledöbbenve, hogy náluk ez amikor kicsit beszélnek angolul. :) Gyakorlatilag azt mondta, hogy igen, jó torokfájásra, de nem tartalmaz gyógyszert. Azt hiszem, a jövőben itt nem lesz szükség az activity tudásomra. :)
Nóri
