A Tradicióról:
A Tradició útja nem nehéz. Nem kell hozzá más, mint teljes önátadás, gyakorlás. Élni lehet csak, átélni, nem lehet tanitani. Tanitani csak a hozzá vezető utat, praxisokat lehet. S be kell járni az utat: Test, Lélek, Szellem megtisztitása. A testé, az érzelmeké, s a gondolatoké is. Ezek a minimális előféltételei a sikernek, s igen, évekig tartanak. De kihagyhatatlanok. Csak akkor tudunk utat mutatni másoknak. Sok útja van a Tradiciónak, ám ezen alapok közösek. Régen beavatást meg se próbáltak olyannak adni, aki ezen előkészitést nem tette meg. Sőt, éveken át csak ilyen gyakorlatokat végezhetett. Ó, mennyivel gyorsabb, egyszerűbb az Usui Reiki útja! A japán eredeti Reikiben még világosan megvoltak, megvannak a lépcsőfokok, követelmények s tanitói valóban bejárják a tanitás előtt az utat, nem csak ismerkednek még vele miközben másoknak már próbálnak utat mutatni.
Van egy fontos lépés a Tradicióhoz a megtisztuláson kivül: Hamvas Béla Alapállásnak nevezi. A Ji-Kingben a Megfordulásra felhivás. Aki nem teszi meg, az Megszégyenül. Mi is ez a Megfordulás, Alapállás, illetve annak helyreállitása? Nem más, mint hogy az ember ráébred, hogy ő maga egy hazug, álságos, képmutató, egyáltalán nem becsületes, nem tisztességes, legfeljebb annak látszatára törekedett eddig. Ekkor valami megérintheti a szivét, lehet nagy sirás történik, de mindenképpen őszinte megbánás jelenik meg: meglátja magát, milyen is valójában s többé nem akar igy élni. Elhatározza ebben az állapotban, ebből elég volt, a lét korrupciójából kilép. Nem fogadja el többé az alkukat, a könnyitéseket. Ám minél hazugabb, minél képmutatóbb már valaki, annál inkább az számára a természetes, végül számára a Megfordulás lehetetlenné válik. Ám aki átéli, soha többé nem helyezi magát mások elébe előnyökért sem, nincs nála kettős mérce...Élete már SZOLGÁLAT. Nem fog többé hazudni bármit kérdeznek, nem fog alakoskodni, őszinte lesz mindenkivel, s önmagával szemben is. Nem barátkozik képmutatókkal. Bűnösökkel egy asztalhoz ül, de képmutatókkal nem. Hibáit nem takargatni akarja, hanem kijavitani. Ez az első fontos lépés. Ez teljesen más, mint a személyiségfejlesztés, mikor az ember csak javitgatni akar itt-ott önmagán. Ez teljes megfordulás, a PÁLfordulás. Hogy az kell már csak, ami valódi. A valódi érték. Az kell, ami örök. A lélek kincsei, ajándékai. Amiről a Próféták is beszéltek. Semmi más nem fontos többé, nincs több aggódás anyagi ügyek miatt, boldogan helyezi sorsát, életét a Magasabb Erők kezébe, elfogadva, bármi jöjjön. Már nem azért imádkozik, ami még nincs meg. Nem kér, hanem hálát ad. Elfogadja amit kap. Felveszi keresztjét s viszi, másokét is segit cipelni. Nem érdeklik cimek, rangok, vagyon. Azért ad hálát, ami megvan. Minden nap. Feladja kis életét, s aki feladja, elnyeri azt. Jöjjön, aminek jönnie kell. Nincs többé számitgatás, s ha kitart emellett, a kisértések próbáin is túljut, elnyeri a második születést még életében, a spirituálist, átkelhet a túlsó partra. Elég egy ember egy Tradició helyreállitásához, ha eljut oda, s felelni tud a Sfinx kérdésére.
Tehát az Élő Tradició első eleme a Megfordulás. Utána következik a Tisztulás munkája, a testé, érzelmeké, gondolatoké. Utána következhet az Áldozathozatal ideje, aminek eredményeképpen bekövetkezhet a gondolatok szakadatlan forgásának megállása egy pillanatra, s a Fény megjelenése. A 4 próbát sikerrel kell vennie a jelöltnek életében. Megjelenik a Nagy Megilágosodás, s átjuthat a Tulsó Partra. És aki ott válaszolni tud a Sfinx kérdésére, megnyilik neki az Őshagyomány, Bölcsesség. Aki 1 Tradiciót bejár, ismer, helyre tudja állitani a többit
Lehetséges, spirituális élmények korábban jönnek, mint ideális volna, s akkor még fontosabb a lépcsőfokok bejárása. Mert mindig azok közül buknak el végül, akik ezt nem teszik meg. A Tradiciót nem lehet megtanulni, bemagolni, utánozni: csak átélni, s aki átélte, felismeri azokat, akik szintén átélték. De ez az átélés nem azonos a megvilágosodással. Legalábbis nem azzal, aminél képek vannak. Tradiciót átélőben nincs világkép s már soha nem is lesz, s ez nem nihillizmus. Ez nem csend, hanem a valódi üresség, de ez az üresség csak magyar kifejezés, ez a Formanélküli világba belépés... a csodák birodalma, ahol nincs helye önző embereknek. Hamvas Béla irta: Mennyien nevezik magukat tradicionálisnak, pedig még vannak világképeik... Ezt csak azok élhetik át, akik előzetes elvárások, elképzésések, elméletek nélkül, áhitattal, alázatosan közelitenek felé, lélekben teljesen meztelenül, semmit el nem takarva abból, amik éppen. Bevallva s őszintén megbánva minden hibát. Felismerve, önerőből ebből nincs kiút, mindig hibázunk, kizárólag a KEGYELEM ereje által lehetséges a megszabadulás, de a KEGYELEM nem követelhető, nem vásárolható meg. Áldozathozatal nélkül nem megy. De az Áldozathozatalnak őszintének kell lennie. És tisztában van önnön kicsinységével, parányiságával, s őszintén szeretné, hogy a NAGY eljöhessen, s a NAGY csak a legkisebbeké.
Eddig a magyar reiki s a nyugati eljutott addig: Egészség, Boldogság. Páran még a Tudatosságra is felhivják a figyelmet. De a negyedik teljesen ismeretlen a nyugati reikiben, ezért nincs senki, aki Sinpiden szinten lenne Usui mércéjével, de az Okuden is ritka.
Azt gondolom,a japánoknak s általában a keleti embereknek azért olyan könnyű a spirituális út, azért hogy egész népeket hat át, mert eleve gyerekkoruktól a MI-ben nőnek fel az ÉN helyett, s nincs fix világképük eleve. Nem érdeklik őket elméletek, ők léteznek.
Az általam ismert eredeti tradiciója minden valódi reiki iskolának közös, legyen Usui Reiki Ryoho, Usui Shiki Ryoho, Jikiden Reiki, japán vagy nyugati reiki tradició, hogy a tanitás engedélyének megadásához egyik előfeltétel, hogy gyógyitani, segiteni kell embereken sikerrel, eredménnyel. Ezt tette Usui Mester, ezt tette Hajasi Mester, s Takata mester is, ő például évtizedekig nem tanitott, hanem gyógyitott előtte rengeteget. Az én magyar tanitóm is sok beteget kezelt, s más magyar reiki tanitók is. Sokan. Nem csak ráteszik a kezüket bemutatókon emberekre, hogy menjenek hozzájuk képzésre. S nem adnak világképet, nincsenek képzelgések bennük se programozása pénznek, stb. Nincs semmi, amiben hinni kellene, vagy hogy mit kellene gondolni, érezni. Aki már tud gyógyitani, gyógyit, ügyes benne, megkapja a tanitásra az engedélyt több reiki iskolában. Ám az élő tradicióban a tanitó szellemi tanitó. A praxis egyes részeit nem ismeri meg, akiben nincs meg a megfordulás. S a Tanitó látja, kinél van meg, kinél nincs. Aki ezt nem teszi meg, az bármikor elbukhat, mert nem változott meg. Akik megfordultak, nem tekintik magukat előrébbvalónak másoknál. Nem lépnek át bizonyos határokat, számukra nem kellenek utmutatók, élik az utat.
Akik még formai tradiciót se vállalnak, mert valójában saját reiki iskolát visznek, miért nem vállalják fel azt nyiltan? Jaj, miért nem őszinték? Milyen szép lenne, ahogy Japánban is, büszkén azt vállalja fel s hirdesse Magyarországon is minden reiki tanitó, amit valóban tesz, végez. Annyira felszabaditó képmutatás nélkül élni, őszintén élni, miért az a fontos, minek a látszatát tudják páran megteremteni? Ha tudnák, az őszinte élet milyen varázslatos, felszabaditó! Bárcsak megtapasztalhatnák ők is. Az Őszinte gyönyörű! Mindig, mert aki őszinte ő már valódi, nem másolat, nem utánzat.
Akik Romániából célba értek barátaink, ők is gyógyitottak, munka mellett is, most is azt teszik, s egyre többen. A jó is képes elterjedni.
S szükséges, minden tradicionális gyakorló közösségben legyen külső kör, s belső kör, s a belső körbe senki ne legyen, nem is lehet, aki nem éli a Tradiciót, hanem elképzelései vannak róla. A közösségben ilyen belső kör csak 2011-től alakult ki teljesen.
Végül köszönöm mindenkinek, akinek örömöt okoztak e sorok.
