Két évvel ezelőtt egy szentélyben fogadalmat tettem. Egyedül voltam a tradició teljes ismeretével, senkivel nem beszélhettem róla mert azt akartam, tanitványaimmal együtt kezdjük majd el. De mi van, ha baleset ér, stb, s a japán kapcsolatokat is csak én ismerem? Megkértem a szentély kamijait, segitsenek hogy visszatérhessek, s megigértem adok adományt akkor ha visszatértem - ugyanis 2 éve már nem sok pénzem volt... És most egyik hajnalban arra ébredtem, a szentély kamijai várnak rám... Akármennyire is aludnék inkább, reggel elindulok a szentélybe. Persze megint nagyon hideg van, s ma Noh szinház is van, igy megbeszéltük: Eve már most berámol, mert ő másnap hajnalban indul, utána a lányok a szomszéd áruházban még vásárolnak, s találkozunk a vasútállomáson... Már csak az a gond, nem tudom, melyik szentély volt, van vagy 100 erre.... jön a városnéző busz, elvisz a Nara parkig, onnan gyalog, intuiciót követve indulok el, s szerencsém van.... olyan 700 m séta után felismerem a leágazást, ami ehhez a szentélyhez vezet. Boldogan, hálásan mondok köszönetet a szentély kamijainak, s igéretemhez hiven most nagyobb összeget adományozok. Nagyon jó érzés. Utána visszatérek a buszhoz, neten megbeszéljük a lányokkal hogy kell nekem egy tiszta ing, már most csurom viz vagyok. Igy ők a szállásra mennek egy új ingért nekem. Ők érnek igy is előbb a pályaudvarra, utánuk én is, és a mosdóban átöltözöm. Egy óra múlva már a gyorsvonat s egy metro segitségével a Noh szinházban vagyunk Osakában! Pontosan kezdenek, a szinház vezetője fél órán át beszél, a lányoknak biztos unalmas. Mert nekem is. Utána egy vigjátékot adnak elő, Nóri 1-10-es skálán 2-esre értékeli, mert nem értjük. Utána szünet, s jön a Noh Dráma, jönnek a szereplők, a zenészek, s a Shite is hamar a szinpadra érkezik ebben a darabban. Érezni az energiát ahogy egyre erősödik, a zenészek, a kórus, a szereplők mozdulatai, kántálásai összeadódnak, s végül a csúcsponton a Shite tánca alatt bizony átélhető minden, ami lehetséges.... Nóri is, Eve is érezte az energiát, nekem nagyon jót tett, az biztos. Utána már Nóri is 10-est adott az előadásra... Szintiszta tradició ez is. Már csak 4 tradicionákis Noh drámát játszó család van, akik az 1400-as évektől viszik tovább az élő vonalat Zeami alapitó mester óta. Két leghiresebb a Komparu s a Kanze család.Fantasztikus élmény volt megint...
Utána még jön Japánban az utolsó vacsora, eszem egy buddha rament, Nóri paradicomos ramen levest, Eve csirkefalatokat zöldséggel, majd cukrászda következik... Ott én egy pisztáciás sütit választok amivel megkinálom a lányokat és egyből rendelnek még egyet kettőjüknek, olyan finom... Azután még beszélgetünk, megköszönjük Evének hogy itt lehettünk s hazamegyünk, utolsó bevásárlás, rámolás, utolsó forró fürdő a beszélő kádban... köszönjük, Japán!
