Korán kelünk, hosszú az út. Már nem vagyok túl jól, tudom Kuramán hideg lesz, de ezt az utat ki nem hagynám... Most eljutunk Kuramán ahhoz a helyhez pontosan, ahol Usui mester meditált. Izgulok nagyon, 2014-ben követtem az energia nyomot egy forrásig, ami viszont meredeken esett a hegyről, s a sok száz forrás körül erre tippeltem, ennek a közelében lehetett Usui mester meditációs helye, hisz innia kellett... Követjük az eredeti szervezet mesterétől kapott útmutatásokat, sorban megtaláljuk az útjelzőket, és megvan.... és valóban, ott a forrás a kezdete, s lenézve úgy tűnik azé a forrásé, amit találtam!
Mi is meditálunk, sokáig. Itt sok időt töltünk. Ez a hálaadás ideje. Sok embernek mondunk magunkban köszönetet s kérünk rájuk áldást. Megrenditő, itt lehetünk.
Utána Kuramán ebédelünk, Evelyn meghiv minket ebédre, s megkóstolom az itteni különleges kameni rizst, amit úgy hoznak hogy ég alatta tűz...tempurával eszem, kis szakét is iszunk a hidegre tekintettel. Nem valami finom a szaké, de melegit. Le kell vennem az ingem a mosdóban ami csurom viz, pulóverben ülök tovább, szerencsére kettő van nálam. De nagyon fázom igy is. Hazafelé már nagyon fáradt vagyok, elalszom a metrón. Este forró fürdőt veszek, majd Nóri kezel, utána én őt, majd hajnalban mikor erősen köhögök, ismét ő kezel engem.
