A többiek ma elmentek egy szervezett buszos kirándulásra, megnézik még Kyotóból azt, amit lehet. Mivel két kilenc fős kisbusszal mentek, én ide már nem fértem volna be, de nem is baj, hogy így jött ki, mert kellett nekem szabadidő arra, hogy a holnapi korai hazaindulás előtt még megnézzem, merre kell mennem, illetve hátha a jegyet is meg tudom venni majd a limuzinbuszra, ami kivisz a reptérre, postára is szeretnék eljutni és még egy kicsit vissza kell néznem a Nishiki piacra is.
A reggel nagyon korán indul ismét, olyan fél hat körül, mert a két bérelt busz negyed nyolcra itt van a csapatért. Még együtt megreggelizünk (ja igen, ezt eddig elfelejtettem említeni, hogy itt mindig bento dobozos reggelit kapunk; ez olyan doboz, amiben különböző rekeszekben különböző kis adag ez-az van; minden napra lehet mást kérni, három féléből lehet választani; van egy vegetáriánusnak mondott - de ebben is van hal, bár a rekeszek miatt elkülönítve; egy marhahúsos és egy csirkés-halas), aztán ők is és én is útnak indulunk, más-más irányba.
A vonat, amire felszálltam lassabb, mint amivel remélhetőleg majd holnap megyek. Szinte mindenhol megáll, így olyan másfél órát utazok vele, míg leszállok. Ez amúgy egy olyan vonal, ahol szinte minden csak japánul van kiírva, a hangosbemondó is csak japánul szól. Talán azért, mert ide a JR Pass nem jó, s alig látok külföldit is ezeken az állomásokon. Az állomás, ahol leszállok, elég kicsi, így nem nehéz megtalálni a megfelelő kijáratot oda, amit a térkép a következő fő pontként jelöl a reptérre menő limuzinbusz megállójához menet. Végül amikor megtalálom a buszállomást, látom, hogy itt is csak gépből lehet jegyet venni, illetve kell is a felszállás előtt, mert a sofőr nem kezel pénzt, de nem vehető meg, csak aznap, amikor az utazás történik. Mindegy, legalább az útvonalat már ismerem, holnap akkor talán ennyivel könnyebb lesz az idővel tervezni, ugyanis a buszoknál azt is kiírták, hogy bár már járnak Osaka felé ezek a járatok, a menetidő hosszabb a megszokottnál (a szeptember eleji tájfun után 21-én nyitott meg újra teljesen a reptér, elég hamar ahhoz képest, micsoda károkat szenvedett), így számoljunk úgy, hogy tuti időben kint legyünk a reptéren. Hogy ez a hosszabb menetidő pontosan mit jelent, azt azonban már nem közlik, de mivel Japánban vagyunk, ez lehet akár csak öt perces csúszás is, azt is jelzik. Holnap már majd ezt is tudjuk. Időben indulok tehát, mert még a bérelt wi-fit is vissza kell adnom, amúgy is legalább két és negyed óra az út, ha semmi nem lassít le, szóval muszáj. Az első repülőm indulásától számítva 21 órás út vár rám ismét, s emellé jön még egy kicsi Japánon és lakhelyemen belül. Szóval körülbelül összesen egy teljes nap.
Ezek után ismét visszafelé tartok, s amikor megérkezek a mi utcánkba, látom a google mapsen, hogy van a közelünkben is egy posta. Nagyon megörülök neki, de amikor odaérek, akkor már azt látom, hogy nincsen nyitva. Ennek oka nincsen feltüntetve angolul, így megint érdeklődöm. Megtudom, ünnepnap van. Én is erre tippeltem, mert itt amúgy nem divat nem ott lenni időben a munkahelyen szerintem. Hát akkor így jártam. Sajnos nem tudom elintézni akkor már, amit szerettem volna.
Elsétálok még a piacra, mert ajándékot keresek, de itt is csak azt látom, már nem fog összejönni. Amit szerettem volna, az nincsen a megfelelő méretben, mást meg nem találok, amit közelállónak éreznék azokhoz, akiknek szántam volna az ajándékot.
Szóval ez a fél nap elment utazással, sétálással, de úgy látom, nem tudok elintézni semmit :) Cserében viszont láthatom Kyoto sok-sok pici, szűk utcáját, mert inkább ezeket használom a főutak helyett, hogy kerüljem a tömeget. Itt alacsony épületek vannak, nagyon kis barátságos, hangulatos ez a rész így a kis utakon sétálva. Buddhista szentély is fogad. Hazafele veszek enni még mára és holnapra az útra, majd mikor újra a hotelben vagyok, megebédelek, s bepakolom a bőröndöt. Nem sokkal ezután megérkeznek a többiek is. Ők is pakolnak, holnap indulnak tovább a következő szállásukra, még maradnak pár napot. Ma még megvacsorázunk együtt, egyik szobatársunktól kapok útravalónak tökmagot és megköszönöm E.-nek, hogy ennyit segített, hogy velük lehettem.
Ennyi volt tehát. Holnap már nem írok, remélem a hosszú úton minden rendben lesz. Köszönöm mindenkinek, aki végigolvasta a bejegyzéseket.
Azt, hogy Japán most már harmadszorra is mit adott, nehéz lenne szavakkal leírni. Kicsit hazajárunk ide szerintem, akkor is, ha nagyon ritkán jövünk igazából... A Reiki szellemiségének ez az ország az otthona, s Gyuri munkájának köszönhetően egy rendkívül tiszta vonalon kaphattunk átadást, ami szintén nagy áldás, s olyan formában tudjuk gyakorolni a Reikit most már, amiről sokáig csak álmodhattunk.
Köszönöm mindenkinek, aki támogatta, hogy a Közösség idén is eljuthasson ezekre az eseményekre. Idén ugyan én képviseltem a Közösséget, de legközelebb remélem újra itt lehet Nóri is, Gyuri is és talán majd már mindig egyre többen és többen. Sőt, ahogy romániai társaink is most már másodszorra lehettek itt, bízom benne, hogy újabb és újabb Közösségek számára nyílhat majd meg ez az út.
Folytatjuk tehát, de most már újra egy másik szintről...
