Ma volt az utolsó nap, amit együtt tudtunk tölteni Gyurival és Nórival így 3 év egymást-nem-látás után.
A reggel megint kicsit később indult, tegnap viszonylag korán is feküdtünk. Én végre aludtam egy jót, bár reggel tudtam volna még, mikor megszólalt Nóri ébresztője :)
Gyuri délelőtt elment még egy helyre egyedül, Nóri és én pedig kora délután bevártuk őt az állomáson, s onnan már együtt utaztunk Osakába, hogy megnézzünk egy Nó színházas előadást. Gyuri az előző napokban elmesélte, hogy alapvetően miről is szól a Nó színház, hogy ők is egy tradíciót őriznek, s a vezetőjük megvilágosodott, így az előadásoknak spirituális értéke is van. Mi főleg ezért mentünk, mert Nóri sem és én sem értünk japánul, így tényleg nem tudtunk másra figyelni, mint a darab energetikájára.
Nóri, ha szeretné, leírja majd hogyan élte Ő meg az előadást. A magam részéről eleinte csak azt éreztem, hogy kisebb oldódásaim vannak, aztán később megéreztem, hogy a szívemről lekerült egy teher. Ez végig velem volt az úton sajnos, s nem is tudom, hogy most tartósan került-e le a nyomás a mellkasomról, de sokkal felszabadultabb voltam az előadás után, mint előtt. Én még sosem voltam Nó előadáson, de rám is hatott, nem csak Gyurira. Hálás vagyok nekik, hogy őrzik ezt a tradíciót is, igaz, már nagyon-nagyon kevesen, gyakorlatilag kihalóban van sajnos a Nó színház.
Az előadás most nem volt egy egész délutános egyébként, csak kb. 3 órás. Volt egy bevezető része, egy vígjáték és egy Nó dráma. Gyuri szerint több ilyen vidám rész + Nó dráma szokott lenni egymás után a hagyományos előadásokon. De így is jó volt igazából. Ki tudja még, meddig lesz lehetőség Nó színházba járni, s hogy Japánban láthattunk igazi, autentikus előadást, ez nagy ajándéka volt az életnek ismét.
A színház után elmentünk még vacsizni. Sajnos nekem nagyon nem jött be a hely, borzasztó volt a kaja, amit kaptam. De Gyuri és Nóri szerencsére jót ettek. Utána beültünk még valahova sütizni is, s Gyuri valami olyan eszméletlenül finom pisztáciás sütit választott, hogy aztán Nóri rendelt még egyet, s megfeleztük, mert annyira készen voltunk mindketten az ízétől, mikor Gyuri adott a sajátjából kóstolót :)
Részemről ez az utolsó bejegyzés az útról, mert holnap kora hajnalban már utazom is vissza Európába. Nóriék egy fél nappal később mennek csak, így lehet nekik még lesznek itteni élményeik. Részemről búcsúzom Japántól, Gyuritól, Nóritól újra egy időre. Japán, s ezek az együttlétek is mindig nagyon sokat adnak. Hálás szívvel utazom el innen. Van, hogy az ember csak úgy érzi, igazán tudja, hogy valami által több lett, s hogy ez a "több" vele marad kitörölhetetlenül.
Szívből remélem, hogy Hozzátok is jut ebből az energiából újra. Hogy a Közösség is, s mindenki, aki szívből tette a dolgát a maga helyén, részesülhet majd az itteni áldásokból.
Köszönöm az Égieknek, Usui Mesternek, az eredeti szervezet mestereinek és tagjainak, a Gendai Reikinek, Doi Senseinek és a tagoknak, mindenkinek, akivel együtt lehettünk közülük vagy akik világszerte szívből gyakorolják a reikit. Köszönöm azoknak is, akik már nincsenek köztünk, de megőrizték nekünk ezt a kincset. Köszönöm az Usui Szellemi Iskola Közösségnek, betegeinknek, gyakorlóinknak, gyógyítóinknak, s az Országos Reiki Együttműködés Mestereinek, iskoláiknak, tagjaiknak is. Kicsit más-más okokból, de köszönöm Japánnak, Magyarországnak, Thaiföldnek és Spanyolországnak is. Köszönöm az ellenlábasoknak, mert a történet csak velük együtt teljes.
Remélem leszünk még itt másokkal is, hamarosan...
Viszlát Japán, mindenért hálás köszönet!
