Reggel korán ébredek, tegnap megkaptam mindenkitől a mosnivalókat, igy nagymosást tartok. Utána kiteregetünk, már a többiek is fent vannak. 11 óráig pihizünk, fáradtak vagyunk. Megjön házigazdánk, s először Eve repjegyének a későbbi nyomtatását próbáljuk megoldani, de szállásadónk se érti mit kell tenni, s az idegenforgalmi irodában sem, inkább lemondjuk, majd megoldjuk magunk utolsó nap.
Utána elvisz minket jegyeket venni a reptérre menő közvetlen buszjáratra, Evének vasárnap reggel 6 órára, nekünk 12.30-ra. Ez is megvan, mehetünk ebédelni, meghivjuk a házigazdánkat is, örömmel velünk tart. Ebéd után megyünk a Nara parkba és jönnek az őzek. Már tegnap megvettem az őzcsemegéket, s szinte nekünk rontanak. Egyikük engem konkrétan popsin bök erősen, neki is adjak, egy másik megkisérelte a nadrágom leenni rólam egy helyen, egy turista hölgynek a térképéből harapott ki egyik egy darabot, nagyon éhesek - de a többségük szelid, aranyos, sok képet készitünk. A Todai-ji olyan majdnem mint máskor, de most oldalában egy tavon vitorláshajó áll,ami nagyon megtetszik nekem... épp felújitják a templomot, rá is fér már a festés... De a nagy Buddha szobor most is lenyűgöző. Utána vásárolunk is, én például füstölőket, pólót, malát, könyvjelzőket, hűtőmágnest.... Házigazdánk a templom kijáratánál vár, addig aludt egy kicsit, és most elvisz szakékóstolásra. Én vállalom be, 5 féle szakét 500 jenért kóstolhatok. Az első nagyon bejön, száraz, kellemes. A második nem jön be, a harmadik nyáron frissit igazán a leirás szerint, az tetszik, a negyedik nem, az ötödik finom de nem az az igazi számomra.. ekkor kapok egy hatodikat, ez szénsavas kicsit és nagyon nagyon finom...Kisüvegben kapható, limitált, Nóri már megy s vesz nekem egyet, látta ez tetszik a legjobban... Ez Nara egyik leghiresebb kézműves szakéműhelye... hálás köszönetet mondunk, s már megyünk tovább a teaceremónia oktatásra. Egy teamester fogad minket Nara történelmi részén, s elsőnek csészét választhatunk. Én egy nagyon régit választok, kiderül egy nagyon neves keramikus munkája, sokszáz éves, nagyon sokat ér ez a csésze... nagyon csodálatos is számomra. Megtanitják, hogy a porteát (mivel itt macha tea készitést tanulunk) egy edényben kapjuk meg, mellette a csészénk, a habaró bambuszecset s egy kiskanál, amivel a teát fogjuk szedni. A macha teaporból 2 kiskanálnyi kerül az edénybe, arra a forró viz, s a habaróval 8-as jeleket irunk le. Mikor a szine elváltozik, akkor nagyon nagyon gyorsan kell habarni, mert különben keserű lesz a tea. Nórinak megy a legjobban, Evének is, de az én teám bizony keserű lesz a végén, nem voltam elég gyors. De igy is nagy öröm, a tea krémes állagú lett. Utána kapunk japán porcukorból desszerteket. Kiderül, házigazdnánk nem Narában született, hanem Ibarában, ott készitik a bambusz keverő kanalakat... Hálás köszönetet mondunk a tanitásért, s már megyünk is tovább, házigazdánk likörboltba visz, ahol végre meg tudom venni a koreai csodaitalt, s megvesszük a szilvás italt amit szeretünk, ajándékba finom szakét még másoknak.
Utána házigazdánk hazavisz, s miután a ruhákat leszedtük s elpakoltuk, elmegyünk vacsorázni egy szimpatkus helyre, én grillezett makrélát eszem, hihetetlen finom, 5 nigiri szusit, s pár grillnyársat. Utána ott a helyszinen még munkamegbeszélést megtartunk, majd hazamegyünk, s végre egész korán ágyba kerülünk....holnap KURAMA, a feladat: egy útbaigazitó leirás alapján megtalálni a helyet, ahol Usui mester meditált, most pontosan oda kell mennünk... Menni fog! Biztos vagyok benne. Utána már csak egy napunk lesz, Osakában vásárlás és repjegynyomtatás s Nó szinház....
