Ismét lehetőséget kaptam, hogy Japánba utazhassak. Ismét úgy, hogy nem gondoltam volna, idén is kijuthatok, s megint egy különleges eseményre kapott a Közösség meghívást. Így ez már a harmadik alkalom lesz, hogy ott lehetek abban a különleges világban, amit számomra Japán gyerekkorom óta jelent. Nagyon fáradt vagyok, s az utazás még jobban kimerít majd, de mérhetetlen nagy hála is van bennem. Legutóbb (2016-ban) sem fizikailag, sem lelkileg nem voltam jó formában, mikor kint jártunk. Most ez is valamennyire másként van, s még sok minden más is...
Ezúttal egyedül leszek kint a Közösségből, ami egyrészt nagyon furcsa, másrészt izgalmas, másfajta felelősségérzetet érzek emiatt. Sajnálom, hogy Gyuri és Nóri most nem tudnak ott lenni, de bízom benne, hogy ők is kijutnak még, illetve hogy egyszer majd lehetünk ott újra együtt is, talán már többekkel is addigra. Beszélni azért tudtunk még indulás előtt Gyurival, s a háttérből Nóri is instruált :) , illetve adott praktikus tippeket. Lélekben mindenesetre most is együtt leszünk ott, ezt érzem.
A szállást romániai gyakorlótársainkkal együtt foglaltuk le, rengeteget segített nekem a vezetőjük a szervezések során (őt már picit ismertem régebbről Gyuri révén), hogy ezt a részt a foglalásokkal számomra is megkönnyítse. Hálásan köszönöm neki ezúttal is. A legtöbb programon is velük együtt veszek majd részt, amit már nagyon várok, mert jó lesz nagyon újra látni azokat, akiket már két vagy még több éve megismerhettünk és az is külön jó, hogy lesznek most ott olyanok is, akik 2016-ban nem tudtak részt venni a képzésen, gyakorlásokon vagy egyéb programokon, amit japán társaink szerveztek.
Az oda és visszautat idén egyhuzamban tudtam csak megoldani, ezért úgy sejtem sokkal kimerítőbb lesz, mint a múltkori. Maga az út, az átszállásokkal, várakozási időkkel és a Japánon belül való közlekedéssel körülbelül másfél napot vesz igénybe, plusz most előtte nap is csak pár órám maradt, hogy még kicsit pihenjek, ezért úgy kb. két- két és fél napot leszek fent egyhuzamban. Repülőn rendkívül rosszul tudok csak pihenni, alvásnak azt nem igazán nevezném, amit ott produkálni szoktam, de talán ez majd megkönnyíti az időeltolódás miatti átállást legalább, hisz így az első ottani éjszakámat majd tuti átalszom :)
A szállást csak délután három órától lehet elfoglalni, én meg reggel 9-re érek Japánba, s bár még utaznom kell a reptértől, de azért így is marad még jócskán pár órám, amit valahol el "kell" töltenem, úgyhogy próbálok majd a hotelhez közel valamilyen lehetőséget keresni, sétálni, körülnézni. A néhány héttel ezelőtti tájfun miatt egyébként nem érkezhet majd az én gépem sem Osakába, de szerencsére máshol fogadják a járatokat a repterek, így ez a gond megoldódott.
Romániai társaink már ott vannak, pár nappal előbb indultak, mint én, így nekik az átállás már lezajlik mire én megérkezem. Ők az érkezésem napján kirándulni mennek, s én majd a második napomtól csatlakozom igazán a programokhoz.
Nos, még pakolok kicsit, próbálok pár órát aludni és aztán éjfélkor indulunk a reptérre....
Némi update így indulás előtt: ... egy percet sem tudtam aludni végül délután vagy még indulás előtt. Úgyhogy előreláthatólag olyan két és fél napos folyamatos fentlétre számíthatok. Hát akkor hajrá, a kocsi előállt, indulunk...
