Hát újabb japán várost ismerek meg, Osakában még sosem voltam. Használható állapotban keltem fel, mosakosás után elmentem Kv-ért, s már jönnek is értünk autóval, kivisznek az állomásra. elbúcsúzunk szállásadónktól, aki még elkéri mail cimünket, küldenek majd fotókat, s mi is nekik. Egyenlőre Osakáig veszünk jegyet, onnan még majd kell Shinosakáig, át kell szállnunk. A vonat kényelmes, egy óra alatt érkezünk meg. Mikor jegyet akarok venni Shinosakába, kiderül hogy nem kell, az Osakai jeggyel mehetünk odáig... A 2. szállás a pályaudvar kijáratától 2 percre van, megkaptuk az instrukciókat. A kulcs ott van ahol mondták, bejutunk a lakásba, ahol már meg is van nekünk ágyazva... Hárman épp elférünk, a bőröndökből kirámolni nem nagyon lehet, de van minden, ami kell. Lerakjuk a bőröndöket, s megyünk jegyet venni a Noh szinházba, utolsó napunkon lesz Osakában előadás, méghozzá szinházban.... Két metróval eljutunk a szinház közelébe, de utána nekünk kell keresgélni, s elsőre el is megyünk a szinház épülete mellett... De visszajutunk, egy 7 eleven boltban kapunk útbaigazitást. De zárva, a feliratot nem értem, nem a szokásos zérva tábla, s ezeket a kanjikat nem ismerem. Segitséget kérek egy japán úrtól, aki elolvassa, majd elvezet minket egy oldalsó kis ablakhoz, ahol bekopog - kinyitják, ott lehet jegyet venni.
Hurrá, Eve s Nóri is átélheti a Noh misztériumát, tradiciójának élményét... A jegyek megvásárlása után mivel én már elfáradtam s a megfázás hat, egy parkban napozunk, beszélgetünk, majd visszamegyünk a szállásra. Lepihenek, a lányok lelkesen máris irják a blogba élményeiket - jó látni. Holnap ismét utazás vár ránk, ami fárasztó lesz, de hát a Kurama hegyre megyünk, a Tradició szerint pár gyakorlat és egy fontos próba vár Evére s Nórira. Nem izgulok, mert tudom, felkészültek, érettek a próbára, tudom hogy sikerrel leteszik. Főleg ezért jöttünk. Közben lelkesen készül harmadik szállásadónk, mikor megtudta minket a japán tradició útjai érdekelnek, sok programlehetőséget szervezett nekünk. Magyaráztuk levélben, fáradtak leszünk már, nem turisták vagyunk, s pihennünk is kell, mert ez a mi éves szabadságunk ideje is. Megérti irja, de azért még rengeteg programlehetőséget megemlit, s vannak benne vonzók mint a teaszertartás, gasztronómiai fesztivál, szakékóstolás, majd meglátjuk... Egyenlőre én Narában csak őzeket szeretnék simogatni.
