Eljött az utunk ideje. Még mindig szoknom kell a gondolatot, hogy: valóban megyünk Japánba!!! Most, az elmúlt napokban tudok már végre igazán ráhangolódni, mert eddig végig dolgoztam és hajtós volt az elmúlt 4 hónap, de 3 napja szabin vagyok. Most, hogy az előkészületekkel foglalkozhatom, egyre inkább kezdem elhinni, hogy tényleg megyünk. Amikor megvettük a repülőjegyeket és lefoglaltuk a szállásokat, még olyan távolinak tűnt minden. És ehhez képest holnapután indulunk. Őszintén nagyon-nagyon várom. Minden részét igazából, nem csak a tanfolyamot. Nagyon kíváncsi vagyok Japánra, mint országra, a tájakra, az emberekre, a kultúrára, az ételekre. És hatalmas megtiszteltetés, hogy részt vehetek a tanfolyamon, amire megyünk. Nagy öröm van bennem, és nagyon lelkes vagyok. Végre láthatom Evelynt is 3 év után! Alig várom, hogy megölelgessem. Írunk majd onnan blogot mindannyian, úgyhogy most búcsúzom is, mert pakolok már az útra. Legközelebb Japánból jelentkezem majd. Juhé! :)
