Korán keltünk, a repülőnk reggel 9.25-kor indult Thaiföldről, így 7-re már kint voltunk a reptéren. Szuper utunk volt, az eddigi legnyugisabb repülésem, szinte semmi turbulencia, végig napsütés a felhők fölött, 5 óra nyugi. Volt egy tájfun Japánban pár napja, ezért én sokkal nehezebb repülésre számítottam sok felhővel, esővel, rázkódással, de nem így lett.
Japán idő szerint délután 5-kor szálltunk le, aztán gyorsan még beültünk egy helyre enni a reptéren, mert a gépen nem volt kaja (fapados járat), és akkor már reggel óta nem ettünk semmit. Ja, és megérkezéskor még béreltünk wifit is két hétre, kaptunk egy kis kütyüt, amit majd a hazaút előtt vissza kell vinnünk. Aztán átmentünk a vasútállomásra, Gyuri megvette a vonatjegyeket egy automatából, egy japán hölgy és egy úr nagyon készségesen segített neki, megmutatták, milyen árú jegyeket kell venni a célállomáshoz. 2 perc alatt megvoltunk, elrétük az épp induló vonatot, aztán átszálltunk egy másikra, és megérkeztünk a szállásunkhoz.
Első estére egy reptérhez közeli helyen foglaltunk szobát (minden szállásunk airbnb-s foglalás, egyébként nagyon drága lett volna, ha szállókban vagy hotelekben alszunk, így sokkal kedvezőbb áron találtunk helyeket). Evelyn már a szálláson várt ránk, az ő gépe reggel megérkezett, így egy kicsit tudott pihenni. A szállásadónknak egy kis kávézója van, oda volt megbeszélve a találkozó, mondta, hogy majd elvisz a helyre, ahol alszunk. Este fél 8 körül érkeztünk meg a kávézó elé, sötét volt már, de kintről láttuk, hogy bent gitároznak páran, kiszűrődött a zene, az éneklés, a nevetés, nyílt is az ajtó, a tulaj jött üdvözölni és invitált minket, hogy maradjunk, csatlakozzunk hozzájuk, együnk velük. Mondtuk, hogy letennénk a csomagjainkat és visszajönnénk később, így elvitt minket a szállásra. Evelyn ott várt ránk, nagyon jó volt újra látni. Rövid a haja, de egyébként nem változott semmit. :)
A szállásunk felé tartva láttunk egy japán utcai karnevál-szerűséget is, volt egy óriási, emeletes, gyönyörűen faragott, lampionokkal díszített fa hajó, ami kerekeken gurult és emberek húzták, tolták egyszerre. Rajta is ültek sokan, egy hatalmas dobon doboltak, az ütemre pedig úgy mozgott a hajó, mintha hullámokon hánykolódna. Sok ember követte és énekeltek, ujjongtak. Lampionokat vittek magukkal, boldogan ünnepeltek, mosolyogtak ránk, szóltak, hogy tartsunk velük, mindenki nagyon kedves volt. Kiderült, hogy valami nagy ünnep estéjére érkeztünk.
Visszamentünk a kávézóba, ahol még tartott a zenés est, és valahányszor elhaladt a hajós felvonulás a hely előtt, mindenki kiment integetni és újra velük ünnepelni (mi is). Kaptunk finom ételeket, bevontak minket az ünneplésbe, felpróbáltattak velünk egy japán köntöst, megmutattak nekünk egy hozzá illő pózt is, és nagyon örültek, hogy benne voltunk a játékban, pózolásban, mindenki fotózott is szorgalmasan. Elmagyarázták, milyen ételeket eszünk, tört angolsággal, de nagyon kedvesen, készségesen, és amikor megköszöntük, és megdícsértük, hogy milyen finomakat kaptunk, akkor őszintén örültek és nagyon hálásak voltak. Próbáltak rávenni minket, hogy énekeljünk Beatles dalokat, de mondtuk, hogy egyikünknek sincs jó hangja, ha mi énekelünk, azzal senki nem jár jól. :) De nagyon aranyosak voltak, ezután felváltva énekelték nekünk az angol számokat. Annyira jó élmény volt, olyan őszintén áradt belőlük a kedvesség és a vendégszeretet, hogy teljesen bearanyozták az első esténket itt.
Fél 10 körül aztán visszamentünk a szállásra és éjfél körül eltettük magunkat aludni. Holnap jelentkezem újra. :)
Nóri
