Helyszin: Bangkok. Monszunesővel várt minket, s a Sky Trainen pedig a kinti 32 fok után 18 fok van... mi meg nyáriasan öltözve. 30 perc az út, elég hozzá, hogy innentől az éjszakák ne legyenek könnyűek. S még vár rám egy tüdőgyulladás valamikor, meditációban kaptam a figyelmeztetést. A tüdőmbe évekkel ezelőtt sok por került, azt mondták gyógyithatatlan, s végül tüdőfibrilláció lép majd fel s halálos a kimenetele. Ám nem azért vagyounk reikisek, igy maradjon. Tudom, bármi megtörténhet. De ha úgy kell lennie, elfogadom. Egymást követően lesz 2 tüdőgyulladásom, egy nem elég hogy megtisztuljon. Az első márciusban volt, elég heveny, s fellépését követően még pont akkor is Bangkokban volt nagyon fontos megbeszélésünk. Igy gyakorlatlag lábon lett kihordva, utána még napokig nem fekhettem, Utána meg egy hetet. Nehéz volt, de sikerült. Remélem, a második nem pont japánban következik be.
Nóri a szállást a reptér melletti hotelben foglalta le. Kényelmes, s 5 perc átsétálni a reptérre, ami fontos, mert korán indulunk majd.
Vacsora egy grill-bárban, életemben először fish and chipset kérek, s nagyon jól van elkészitve. Nóri vegetáriánus, Vega pizzát kér, s megkóstolom én is - hát hihetetlen izorgia, minden zöldségnek fantasztikus az ize, s a az egész nagy összhangban van, mégis minden zöldség ize tisztán, külön is kivehető. Utána megyünk is aludni hamar. E napnak ez az étel a csúcspontja.
Könnyen el is alszom.
Másnap, indulásunk napján hajnalban kapunk ébresztést telefonon, majd kijelentkezünk s átsétálunk a reptérre. Becsekkolás, iszunk kávét, is már indulunk is a szingapuri légitársaság gépével. Ételt előre nem kértünk, irták nem lehet felvinni ételt, italt, nem baj, majd rendelünk a gépen - gondoltuk. De amikor megláttam, 2 dl ásványviz ára 1200 ft kb, lemondtam róla, majd eszem, iszom japánban a reptéren, ott nem aranyárban van a viz. Nem könnyű kitartani, mert a gépet fűtik, hogy mindenki szomjas legyen. Végre megérkezünk, s mikor a japán vámos látja thaiföldről jöttünk, a bőröndjeinket átnézi, ám mikor látja nem izgulunk cseppet sem, hamar abbahagyja, visszarámol szépen. Utána hordozható wifi routert bérlünk, s elmegyünk enni, Evelynnek irunk, megjöttünk, s hamarosan találkozunk. Olaszos ételt eszünk finomakat, s már megyünk is a vonathoz, két megálló után átszállunk egy másikra, s összesen kb 20 perc utazással a szállás közelébe érünk. Megtaláljuk a kávézót, ahol várnak ránk, s már visznek is autóval a házhoz, ahol Eve megkapja az öleléseket, s örömmel látom, ugyanolyan, mint 3 éve! Megyünk vissza a kávézóba vacsorázni. Helyet csinálnak nekünk, nagyon csodálatos a társaság, fiatalok is vannak, idősebbek is, s sorba hoznak ételeket, mindet megkóstoljuk gyakorlatilag. Kapok egy kis szakét is, sört is, csapolt Kirin sört s a lányok teát. Kérdezgetnek miért jöttünk, honnan, merre tartunk s örömmel veszem észre, japán nyelvtudásom nem nagyon kopott meg. S ünnepség van, Yagura Kami ünnepe. Társaim biztos leirják a menetet s a hajót amit kerekeken húznak. Egy felvonuló saját medálját Nóri nyakába teszi, neki ajándékozza. Nagyon jó a hangulat, teljesen befogadnak, másnap mondják, jöjjünk vissza japánba, várnak minket újra szivesen. Akkor mondta el vendéglátónk, amit már sejtettünk, viselkedésén látszott: ő is szamuráj, mutatja a hagyományőrző fényképeket is.
Már első napunkon egy ünnepségen találtuk magunkat, Japán befogadta Nórit is!
A szálláson tisztálkodás, s alszunk, már érzem a megfázást, keveset alszom. Szegény Eve is, ő nagyon éber alvó. A szálláshely tradicionális japán tolóajtós. Imádom!
