Hamarosan ismét Japánban! Ó, milyen kellemes erre gondolni! S most már hárman megyünk: Evelyn, Nóri és én. Végre sikerül, amit szerettem volna - másokkal együtt célbaérni, egymást kézen fogva. A hosszú út, amire 1997.-ben tettem fogadalmat s 2007-ben belevágtunk tanitványaimmal a gyakorlati megvalósitásába... most véget ér, s indul egyből egy másik, vagy akár folytatásnak is tekinthetjük. És ezzel az úttal az Usui Szellemi Iskola Közösség eredeti célkitűzései - számomra meglepően hamar - teljesültek, s vállalt életfeladatom is bőven túlteljesitve.
Immár negyedjére jutok el Japánba, 2008, 2010, 2014 után most 2016-ban. Minden útnak megvolt a maga jelentősége, tanulságai - a blog legvégén be fogom mutatni.
Evelyn pedig másodszor jut el Japánba 2008 után, Nóri most először, s nagyon remélem, még sokszor eljutnak ebbe a csodálatos országba, együtt ők, másokkal együtt, s mi is még együtt!
Itt a célbaérés ideje. Hihetetlen! Már csak pár nap! Mikor belevágtunk, azt mondtuk - annak van a legnagyobb valószinűsége, hogy tanitványaink tanitványai érhetnek majd célba, s teljes erőből dolgozni kezdtünk ezért.
Az út előtt mindnyáján átadtuk magunkat egy letisztulási folyamatnak. Nekem fizikai most nem sok volt, érzelmi se, emlékek jöttek elő: a 2008-as utunké s más bevillanások, s ebből fakadó felismerések is. Leirom őket majd a blog végén, mert tanulságos. Most előzetesen csak annyit: mivel ez az út az eredeti vállalásunk, a mi vállalt Nagy Művünk elérését jelenti, a Tradició egy másik régi útjának alaptörvényei szerint jártunk el: Tudni, Merni, Akarni, Hallgatni. Rajtunk kivül csak támogatóink tudták, senki más, hogy megyünk. Ezúttal a Közösségben sem tudtak róla rajtunk kivül. De az ellenerők persze igy is jelentkeztek. Erről fogok hát szintén még irni, milyen fontos lépést kellett megtenni még az út előtt.
Végül úgy alakult, egyenlőre hárman sétálunk be egymást kézenfogva a célba. És nem mi vagyunk az elsők. Nyugati reiki gyakorlók közül sem. Magyar emberek közül sem, akik együtt érnek itt célba. Romániában élő barátaink már tavaly együtt értek célba, magyar és román reiki mesterek, ami nagy öröm volt nekünk is. Le a kalappal, mert ők később kezdték el ezt a munkát, az aktiv szakaszát, két évvel később, mint mi.
2014 októbere óta hivatalosan is a japán reiki tanitója lettem. Nem kezdtem tanitani az eredeti rendszer avatási eljárásával azóta sem. Megvártam vele tanitótársaimat, hogy egyszerre kezdjük majd el alkalmazni. Hivatalos tanátadási vonaluk is a japán mester vonala lesz ezentúl. Eljött az ő idejük! Az enyém idáig tartott. Lassan 50 éves vagyok, ideje az újabb hátralépésnek, amit 45 éves korom körül kezdtem el.
Szerettem volna, ha még többen tudunk kimenni, vannak más magyar reiki tanitók, más reiki iskolákból is, akiknek itt lenne már a helyük - de most még nem sikerült. Ám ha kitartanak, nekik is sikerülni fog, ebben biztos vagyok, s segitek, amiben tudok. Nekik nem lesz szükség 4 útra, csak egyetlen egyre.
Magyarországon egy szük, de a reikiben sokáig nagy hatalmú érdekcsoport, akik magukat tekintik s nevezik ki tradicionális reiki mestereknek, évtizedek óta hamis képet festett s fest az eredeti szervezettel kapcsolatban a magyar reikisek elé, félrevezetve őket. Egyfajta merev, kihaló szervezetnek állitják be őket, akik nyugati reikisekkel szóba se állnak. Amig egyedül voltam, aki ismeri az igazságot, jobb volt hallgatni, ugyis csak lehazugoznak, lefundamentalistáznak olyanok, akiket magammal vittem japánba az első útra, s nekik az út a Jikiden reikihez vezetett, tovább nem juthatnak, nem pedig az eredeti szervezethez, illetve olyan buzgó mócsing utánzók, látszódók, akik soha nem voltak japánban, de rólunk lejárató leveleket irogattak nekik s azt terjesztik, csak a Jikiden reiki ismerhető meg nyugati reikisnek. Most ilyen a magyar reiki, egyrészt sokszinű s gazdag, kiváló reikisek, mesterek, másrészt irigy, hazug s van benne gonoszság is. Nos, itt most az eredeti szervezettel kapcsolatos terjesztett kép s az igazság ütközni fog.
Hálát adok tanitóimnak indulás előtt. Sok van, köztük magyar reiki tanitóm, japán reiki tanitóim, zen mesterem, harcművész, és az a magyar, tradicióba beavatott tanitó, akit csaknem 90 évesen ismerhettem meg. Akkor nekem magyar Reiki tanitóm már nem tudott segiteni, nem értette mit miért teszek vagy tennék - de ez a beavatott igen. Személyesen ismerte Hamvas Bélát is. Ő pontosan tudta, mi történik bennem, mi a következő lépés számomra.
Sok mindenen spórolunk új hazáinkban, mert a magyar kormány évek óta ellopja amit az emberek nekünk ajánlanak fel támogatást - de a japán utak nem maradnak el, hála a közösségen belül néhány tagunk önzetlenségének, akik kölcsönt adtak 2014-es s 2016-os utunkra is és jószivű segitőinknek.
S most Evelyn volt, aki nekilátott s előteremtette rá a pénzt. Köszönöm neki is! Mindenét beleadta ő is. Nem tartott meg magának semmit, nincs tartalékolás. Ez az út egyben főleg az ő nagy utazásának kezdete, ezt tudom. Rá is szolgált. E törékeny testben hatalmas lélek lakozik... Sok éve dolgozik fáradhatatlanul, ő lett az első Éles Szemű Oroszlán tanitványaim közül. Vele ébredt fel a szunnyadó Tradició vonalamon s vált a Tradició élővé. Nem egyszer már ő mutatta nekünk az utat már...
És Nóri. Akit magamban úgy neveztem el, a Napsugár gyermek. Mindig áradt s árad belőle valami ragyogás... Akinek teljesen magától értedődő volt szintén, hogy az a dolgunk segitsünk másokon... Mennyire egymásra találtak Evelynnel s Krisztával is, a három angyal... igy hivtam őket együtt. Velük váltunk igazi közösséggé már a kezdeti években.
A japán mesterekkel intenziv levelezés folyt s folyik az utóbbi hetekben. Épp ma is 3 levélváltás volt. Néha olyan összetett mondatokat irtak már, hogy alig vagy szinte egyáltalán nem értettem meg. Persze utólag kiderült, ez is egy kiképzés része volt... S persze velem japán módra ment a kommunikáció... Kérjük erősitse meg... irták. Végig kellett gondolnom, mit is szeretnének? Elég sok mindenről volt szó. Aztán tippeltem, s az volt a megoldás. S most először annyi év alatt, egy kommunikációs hibát is elkövettem. Utána elég hidegen irták, lekéstünk egy találkozó lehetőséget. Belémhasitott, hogy miattam két társam lemarad most egy csodás élményről. Ugyanis most először veszünk majd részt egy nemzetközi találkozón japánban személyesen. Eddig egyedül nem akartam becsatlakozni a személyes találkozók, konferenciák, munkatalálkozók programjába. E derék mesterek nem hirdetik nyilvánosan hogy japán reikit tanitanának, a japán mesterek által átadott belső információkat megőrzik, kivülállóknak nem adják tovább. Nem törödnek a pletykákkal, a megmondóemberek véleményeivel arról, mi van japánban, hogy milyen a gakkai, stb.. ők már tudják. S másik találkozó is lesz, sok más reiki iskolával, mestereikkel. S ott is lesz közös gyakorlás.
Ilyen találkozóra viszont elég korán kell jelentkezni ha felajánlják a lehetőséget a részvételre, s egy lépésnél hibáztam. Ám, szerencsére ismerek egy japán kifejezést, amit nem lehet túl sokat használni. Még soha életemben eddig nem próbáltam ezt a japános eljárást ki, igy kissé izgatottan feküdtem le aludni. Másnap megérkezett a levél, minden rendben, mindenhova várnak, a formaságok kihagyásával el van intézve, ezt az egyik vezető tanitó személyesen üzente meg. Nem maradnak le társaim erről sem. Persze utólag bepótoltuk a formai részt is.
Most már, minden előkészület kész. Fárasztó, nehéz napok voltak ... bizony jópárszor nem volt megint 4 óra alvásnál több egyszerre, de most sem bánom. Egyszer lehet nem hullafáradtan is kijuthatok. Igaz, ott mindig sok erőt is kapok, mert egy bámulatos ország s nagyon jó energiái vannak.
Az út amúgy a célkitűzéseinket illetően már csak formaság! Ugyanis 2016 nyarán megérkezett az értesités, hogy Evelynt és Nórit is reiki tanitónak ismerik el, várják őket is a zárt körű találkozóra Japánban októberre! Tanitóként! Ennél nagyobb öröm rég nem ért! Nóri az első olyan tanitó közülünk, aki soha nem volt más reiki iskolában, itt kezdte a gyakorlást, itt ismerte meg a tradicionális japán reiki gyakorlást, szellemiséget, igy bizonyithatóan semmilyen más igazolása nincs, mint az Usui Szellemi Iskola Közösségben kiállitott tanúsitványai. Amit viszont csak elérés után állitunk ki mindig. Tanátadási vonalam Japánban hivatalosan is elfogadott már.
Tanitóink tehát kivétel nélkül bekerülhetnek a kitűzött cél szerinti helyre, ami még mindig szinte hihetetlen - hiszen ez volt a kezdeti legnagyobb titkos vágyunk, célkitűzésünk - és sikerült, még a mi életünkben!
S még egy nagy öröm: A szervezetünk egésze csatlakozhat s csatlakozik is a Japánban folyó, hatalmas munkához, amit sokan már évek óta végeznek. Mivel hasonló a mi eddigi tevékenységünk is, nagy öröm ez is s örömmel veszünk benne részt. S mestertársaim birni fogják a japán tempót.
Ez még mindig hihetetlen, ennyi öröm egyszerre!
A tanátadási vonalunk is igazán tiszteletreméltó.
Közben évek alatt, a magyar közösségünk folyamatosan, sok-sok gyakorlással, lépésről lépésre nőtt fel magas szintre, kollektiven.Ez is nagyszerű eredmény. Beérett a lelkes, közös munkánk. Folyamatosan következtek a kiigazitások, letisztulások ahogy érkeztek Japánból az információk, egészen addig mig 2011-től már valóban tradicionális közösséggé válhattunk.
S közben már eddig is sok mindent megismerhettünk az 1923-as eredeti rendszerből is, s már arra állunk rá 2017-től, az Ős-Reikire, ami már az Usui Reiki Őshagyománya. Mi azt fogjuk őrizni, gyakorolni a 10. születésnapjától a közösségnek. Halló, fiúk, lányok, még egy átalakitás lesz a gyakorlási rendszerünkön, de formai, nem tartalmi!
Hogy erre mind sor kerülhet, rengeteg ember érdeme. Például a közösség tisztségviselőié, gyógyitóié, gyakorlásvezetőié, közösségvezetőié, támogatóié, gyakorlóié és külső támogatóinké. És azé a csaknem 40 magyar csodálatos reiki mesteréé, akik első utunkhoz összeadták a pénzt. És mindazon romániai gyakorléké, mesteré, akik a 2. japán úthoz segitettek hozzá jelentős mértékben, továbbá azon személyeké, akik japánban nagyon sokat segitettek, akiktől a tradicoó szerinti ajánlásokat megkaptuk, kiképeztek. És azoké, akik a 3. úthoz adtak kölcsönt, s most a negyedikhez is. Akik a számitógépes rendszert tervezték nekünk illetve programozták le a betegnyilvántartási rendszert pédául, vagy dolgoztak a portálunkon. Van, aki már sajnos nem érhette meg a célbaérésünket, de remélem mégis ott lesz velünk lélekben. KÖSZÖNÖM! Köszönjük!
De legjobban annak a három mesterünknek köszönöm, akiket úgy neveztem el, a három angyal: Eve, Nóri és Kriszta. Kriszta sajnos nem lesz most velünk Japánban, de remélem ő is láthatja majd a sok csodát, a saját szemeivel is. És Torma András és Monos Veronika, Százdi József és Faragó Ági, Bálint Józsefné Marcsi és Szeles Rita és Tóth Gábor és dr. Szabó Attila, akiknek oroszlánrészük van a sikerben a közösségen belül.
Szóval, már teljes nyugalommal várom az utat, mert Japán csodálatos ország is. Kár, hogy most csak két hetet tölthetünk ott, 3 hónap is kevés lenne - de máris van újabb meghivásunk, hosszabb időre, úgyhogy nem ez az utolsó közös utunk Japánba! S másoknak is itt a helye, más reikis szervezetből, tanátadási vonalról.
Repülőgépeken a helyfoglalások rendben, jent váltottunk, a meghivásokra minden formaságot elintéztünk, ajándékok megvéve, be is csomagoltuk őket, szállásfoglalások rendben. Igaz, a valutaváltásokon vesztettünk, igy a 75 000 yenes tartalékkeretünk 0 yenre apadt, de nem baj. Igy is mindennap ehetünk családi tradicionális japán éttermekben is, futja majd rá. Nóri nagyon sokat dolgozott a szállás s repjegy foglalásokon, ahogy Evelyn is az út pénzügyi előkészitésén, ezt a részét most levették rólam, nagyon köszönöm! Igy már sokkal-sokkal könnyebb!
Évek óta nem láttam Evelynt, jó lesz megropogtatni a csontjait, a személyes örömteli találkozás mégiscsak más, mint telefonon beszélni... S remélem, ezentúl ismét gyakrabban találkozunk személyesen.
Osaka környékén találkozunk majd első este, s persze elmegyünk a Kurama hegyen egy helyre, amit nem sokan ismernek, 2014-ben fedeztem fel. Kyotoban is lesz bőven programunk: lehet sikerül az Arany és Ezüst templomokat megnézni, a régi császári palotát is, esetleg még mást is. Például a Kyoto Towert.. Kávézni ott egy jót. Osakában is van Nóh szinház is.
És persze a célbaérés után NARA, NARA, NARA!
Helyi kalauzunk is lesz, noha már eléggé kiismerjük ott magunkat. De olyan aranyosan ajánlották fel a kiséretet, hogy szives örömest elfogadtuk. Lehet részt vehetünk teaszertartáson, épp Narában nagy ételfesztivál lesz, s szaké kóstólásra is sor kerül mert ilyen rendezvény is lesz. Japán tanitóm két éve nagyon nagyon különleges szakével ismertetett meg.
Összesen három helyen lesz a szállásunk, egy a reptér közelében, még bőven Osaka határain kivül, egy a Sin-Osaka pályaudvar közelében, s egy Narában!
Szeretném elvinni Nórit s Evét egy igazi japán szusizóba, ahol nem futószalagon megy körbe, hanem ott készitik akár egyenként előttünk el őket, Narában visszamenni abba az étterembe, ahol Evevel 2008-ban először voltunk s két éve megtaláltam ismét, s ismét enni hatalmas adag Buddha-Rament, a finom grillezett makrélát ahogy csak a japánok tudják elkésziteni, az angolnás ételeket, stb. S persze természetesen hagyjuk történni is a dolgokat. Nó szinházban előadás Osakában pont lesz utolsó napunkon, hátha oda elmegyünk... Eddig 2x láthattam Nó drámát, de mindig szentélyekben, igazi Nó szinházban még én sem voltam.
A reptéren bérlünk majd egy hordozható Wi-Fit, bár a szállásokon is mindenhol lesz.
Azt hiszem, Nórinak lesz a legnagyobb élmény... mert Japánban még sosem járt. Sajnos, most Sinkanzenen nem fogunk tudni utazni, de hamarosan megint el fogunk jutni Japánba együtt, s másokkal is. Addigra, lehet a gyorsabb Sinkanzent is kipróbálhatjuk.
Vajon milyen lesz, mikor Nóri is meglátja a japán vasutakat élőben, a sok ital, étel automatát, a boltokba belépés élményét, stb.... Milyen lesz Evenek újra Narában s Kyotoban lennie, eljutnia helyekre, amiket már ismer s amiket nem.... Vajon eljutunk-e Onsenbe?
Lesz-e épp földrengés megint és/vagy tájfun? 2014-ben két tájfunt s egy kisebb földrengést éltem át. Földrengés előrejelző alkalmazást letöltöttem. Ha megszólal, van 10 másodpercünk :-)
De valahogy érzem, minden rendben lesz, úgy lesz, ahogy megérdemlik áldozatos munkájuk után, sok év verejtéke most meghozza gyümölcsét, Japán kapui kitárulnak előttük is, olyan szintre kapnak bebocsátást, ahová nem sokan. S ez ismét komoly energetikai hatás lesz az egész közösség számára, s a magyar reikisek számára is.
Egy nagyon nehéz, nagyon fáradságos s veszélyes szakasza közös utunknak véget ér most a közösségben, s kezdődik egy nagyon izgalmas, de már sokkal nyugodtabb szakasz.
Ezekre gondolok most.
Fgy.
